A cintányér egy régi és megszokott eszköz, amely sokféleképpen használható. A cintányér szó eredetileg a kínai nyelvből származik, és jelentése „tányérra csavarodó”. Az általános használatban a cintányér egy olyan kis műanyag tányér, amelyet általában különböző étkezési célokra használnak. Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk a cintányér szó jelentését, és bemutatjuk, hogyan használhatjuk ezt a kifejezést.
Lexikológia
A cintányér egy olyan ütős hangszer, amelynek két lapja van, és általában fém vagy fa alapanyagból készül. A cintányér használata az idők kezdete óta ismert, és számos kultúrában megtalálható. A hangszert általában kézzel vagy ütővel játsszák, és nagyon változatos hangzást lehet elérni vele. A cintányér általában a zenekarokban, zenekarokban és színházi előadásokban használatos, és fontos szerepet játszik a zenei kíséretben és a ritmusban. A cintányér szó eredete a latin „cymbalum” szóból származik, ami azt jelenti, hogy „pár cintányér”. Összességében a cintányér egy fontos és sokoldalú hangszer, amely számos zenei műfajban megtalálható.
Etimológia
A „cintányér” szó eredete érdekes és sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. A szó valójában a török „çeng” szóból származik, ami a dobokon és cintányérokon található réz- vagy bronzlemezt jelenti.
A török szó a középkorban terjedt el Európában, és a magyarok is átvették, azonban a kiejtés és a helyesírás az idők folyamán változott. A magyar nyelvben először a „cengő” szó jelent meg, majd később alakult át a „cintányérrá”.
A cintányér eredetileg a török kultúrában a zenei eszközök egyik fontos eleme volt, és a dobosok és cintányérosok használták. A magyar népzenében is fontos szerepet kapott, és a néptáncokban is gyakran használják.
A szó eredete tehát a török kultúrában gyökerezik, és az idők folyamán a magyar nyelvben is meghonosodott. A cintányér ma már számos zenei műfajban, a klasszikus zenétől a rockzenén át a világzenéig, fontos szerepet kap, és a magyar népzene egyik legismertebb hangszere.
Jelentés különböző szótárakban
A cintányér szó jelentése a különböző szótárakban változó lehet. Általánosságban elmondható, hogy a cintányér egy hagyományos, ütős hangszert jelöl, amelyet általában kézzel vagy bottal ütnek meg. A cintányér lehet fém-, fa- vagy bőrborítású, és különféle méretű és formájú is lehet.
A magyar nyelvű szótárakban a cintányér szó jelentése általában a fent említett hangszert jelöli, azonban az eredetéről is szó esik. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a cintányér szó a török „cintamani” szóból ered, amelynek jelentése „gyöngy és drágakő”. Ez a szó a magyar nyelvben a XVIII. században jelent meg, és a cintányér szó használata is ekkor vált elterjedtté.
Az angol nyelvű szótárakban a cintányér szó jelentése „cymbal”, ami szintén a fent említett hangszert jelöli. Az Oxford English Dictionary szerint a „cymbal” szó eredete a latin „cymbalum” szóra vezethető vissza, amelynek jelentése szintén „cintányér”.
Összességében elmondható, hogy a cintányér szó jelentése a különböző szótárakban azonos, azonban az eredetéről eltérő információkat találhatunk. A lényeg azonban, hogy a cintányér egy fontos és elterjedt hangszere a zenei világnak.
Asszociációk
- Étkezés.
- Tányér.
- Étel.
- Teríték.
- Konyha.
- Főzés.
- Tálalás.
- Asztal.
- Vacsora.
- Ebéd.
- Reggeli.
- Kerek.
- Porcelán.
- Kerámia.
- Üveg.
- Edény.
- Mosogatás.
- Szervírozás.
- Vendégség.
- Csészék.
Szinonimák
- tányér.
- tálon.
- tálca.
- asztali edény.
- ételhordó.
- ételalátét.
- tárgyalótányér.
- cseréptányér.
- porcelántányér.
- műanyagtányér.
Példamondatok
- Az asztalon egy nagy cintányér állt, tele finom falatokkal.
- A szállodában minden reggel egy hatalmas cintányéron kínálták a reggelit.
- A vendéglőben a leveseket mindig cintányéron tálalták fel.
- A nagymama mindig az ünnepi asztalra tette ki a legszebb cintányérjait.
- A gyerekek örömmel ették a tányérjukat, melyek cintányér formájúak voltak.