Az „elmés” szó egy olyan jelző, amelyet általában okos vagy szellemes megjegyzések, gondolatok, viccek vagy cselekedetek leírására használunk. A szó eredete a középkori latin „elme” szóból származik, ami „ész, értelem” jelentést hordoz. Az „elmés” szó használata gyakran a humor, a kreativitás és az intelligencia megnyilvánulását jelzi, és az emberek gyakran dicsérik azokat, akik képesek ezt a jelzőt kiváltani.
Lexikológia
Az elmés szó jelentése nagyon sokrétű lehet, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáljuk. Általánosságban elmondható, hogy az elmés személy vagy dolog okos, értelmes, találékony és szellemes. Az elmés emberek rendelkeznek magasabb szintű intellektuális képességekkel, mint az átlag, és képesek kreatív megoldásokat találni bonyolult problémákra.
Az elmés jelzőt gyakran használják olyan emberekre, akik humorosak és szellemesek, és képesek éles megfigyeléseket tenni a környezetükben történő eseményekről. Az elmés személyek gyakran rendelkeznek jó kommunikációs képességekkel, és könnyen alkalmazkodnak különböző helyzetekhez.
Az elmés szó használata azonban nem csak az emberekre vonatkozik, hanem dologra is. Például egy vicces film vagy könyv is lehet elmés, ha a humoros megoldások és a szellemes poénok jól kidolgozottak és érdekesek.
Összességében az elmés szó használata azt jelenti, hogy valami vagy valaki okos, értelmes és találékony. Az elmés emberek és dolgok általában pozitív érzéseket váltanak ki az emberekből, és sokszor inspirálóak is lehetnek mások számára.
Etimológia
Az „elmés” szó eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. A szó eredetileg az angol „witty” szóból származik, ami azt jelenti, hogy okos, eszes, találékony vagy szellemes. Az angol szó átvétele után a magyar nyelvben a „witty” szóból a „vitty” szó alakult ki, majd később az „elmés” szóvá alakult át.
Az „elmés” szó használata azonban nem csak a magyar nyelvre korlátozódik. A szó hasonló jelentéssel fordul elő más nyelveken is, például az angolban „witty”, a németben „geistreich”, az olaszban „arguto” vagy a francia nyelvben „spirituel” formában.
Az „elmés” szó használata azonban nem csak az értelmes, találékony emberekre utal, hanem a humoros, vicces emberekre is. Az „elmés” szó alkalmazása tehát olyan személyekre is vonatkozhat, akik szórakoztatóak, viccesek és jó humorérzékkel rendelkeznek.
Összességében az „elmés” szó eredete és jelentése azt mutatja, hogy az emberek már évszázadokkal ezelőtt is értékelték az okos, találékony és humoros embereket, és az „elmés” szó használata a mai napig az ilyen emberekre utal.
Jelentés különböző szótárakban
Az elmés szó egy olyan kifejezés, amelyet gyakran használnak a beszélők, amikor valami okos vagy találó dologról van szó. Az elmés szó jelentése azonban eltérő lehet a különböző szótárakban. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint az elmés szó egy olyan személyre vagy dologra vonatkozik, amely rendelkezik okos vagy találó megoldásokkal. Az Új Magyar Társalgási Szótár pedig azt jelenti, hogy valaki vagy valami okos, éleseszű vagy találékony. Az elmés szó tehát kifejezi a kreativitást és az intelligenciát, és általában pozitív értékelést jelent. Használjuk bátran, ha valaki vagy valami kiemelkedően okosnak vagy találékonynak tűnik!.
Asszociációk
- korona.
- level.
- törzs.
- ág.
- barka.
- gyökér.
- kéreg.
- falevél.
- moha.
Szinonimák
- Érett.
- Madaras.
- Felnőtt.
- Kifejlett.
- Állapotos.
- Telt.
- Öreg.
- Idős.
- Teljes kifejlődésű.
- Magas korú.
Példamondatok
- Az elmés megoldások mindig hatékonyabbak, mint a hagyományosak.
- A beszélgetés során az elmés humorral fűszerezett megjegyzései mindig mosolyt csalnak az emberek arcára.
- Az elmés költők és írók művei mindig kiemelkednek a többi közül.
- A színész elmés játéka magával ragadta a közönséget.
- Az elmés tanár képes érdekessé és emlékezetessé tenni a legunalmasabb témákat is.