Az „imperatívusz” szó a nyelvészetben az egyik legfontosabb fogalom, amely a kijelentő és kérdő mód mellett a parancsoló mód egyik típusát jelöli. Az imperatívusz alakban megfogalmazott mondatokban a beszélő valamilyen utasítást, parancsot vagy tanácsot ad a hallgatónak. Az imperatívusz használata fontos szerepet játszik a kommunikációban, hiszen segítségével hatékonyan tudunk irányítani másokat. A cikkben áttekintjük az imperatívusz szó jelentését, használatát és példákat is mutatunk a különböző nyelvekben.
Lexikológia
Az imperatívusz egy nyelvtani fogalom, amely a parancsoló módra utal. Az imperatívusz egy olyan nyelvi forma, amelyet általában a beszélő használ arra, hogy parancsot adjon valakinek. Az imperatívusz általában rövid és határozott mondatokban jelenik meg, és az ige alakjának megváltoztatásával jön létre. Az imperatívusz használata különösen fontos a mindennapi életben, például egy utasítás kiadásakor vagy egy megbeszélés vezetésekor. Az imperatívusz használatával a beszélő határozott és hatékony kommunikációt biztosít, amely segít a kényes helyzetek megoldásában és az érvek meggyőzésében. Az imperatívusz tehát egy fontos nyelvi eszköz, amelynek használatával a beszélő hatékonyan tudja kifejezni magát és befolyásolni a hallgatóságot.
Etimológia
Az „imperatívusz” szó eredete a latin „imperare” ige, ami parancsolni, uralkodni jelent. Az imperatívusz a nyelvtanban az a mód, amelyben az ige parancsot, utasítást vagy kérését fejezi ki. Az imperatívusz használata az emberek közötti kommunikációban elengedhetetlen, mivel segít a hatékony és hatásos kommunikációban. A szó eredete és használata azonban nem csak a nyelvészek és nyelvtanárok számára fontos, hanem bárki számára, aki kommunikál másokkal. Az imperatívusz használatával a beszélő határozottan, egyértelműen és hatékonyan tudja kifejezni a szándékát, és ezzel megkönnyíti az értelmezést és a megértést a kommunikációban résztvevők számára.
Jelentés különböző szótárakban
Az imperatívusz szó jelentése a különböző szótárakban általában az utasító módú igék csoportját jelenti. Ez az a nyelvtani forma, amikor az ige segédigék nélkül közvetlenül a cselekvésre utasít, például: „Nyisd ki az ablakot!”, „Várj itt, amíg visszajövök!”. Az imperatívusz forma a leggyakrabban a második személyben fordul elő, azaz közvetlenül a beszélőhöz vagy a hallgatóhoz szól. Azonban előfordulhat harmadik személyben is, például a „Jöjjön be!” vagy az „Álljon meg!” kifejezésekben. Az imperatívusz szó jelentése tehát az utasító módú igék csoportját takarja, amelyek a mindennapi kommunikációban gyakran előfordulnak.
Asszociációk
parancs, utasítás, határozott, követelmény, engedetlenség, felszólítás, parancsoló, kényszerítő, irányító, szigorú, határozott, határozatlan, követelőző, diktatórikus, erőszakos, parancsoló hangnem, kijelentő.
Szinonimák
parancsoló mód, parancs mód, utasító mód, parancsoló névmód.
Példamondatok
- Ne hagyjuk el a házat anélkül, hogy bezárnánk az ajtót!.
- Fogd be a szádat, amikor beszélsz velem!.
- Ne késlekedj, induljunk el azonnal!.
- Ne hagyd, hogy az érzelmek befolyásolják a döntéseidet!.
- Állj meg, ne menj tovább!.
- Ne felejtsd el, hogy holnap vizsga lesz!.
- Ne légy lusta, végezd el a feladatodat időben!.
- Ne bántsd az állatokat, tiszteld őket!.
- Ne hazudj, mindig mondd az igazat!.
- Ne szemetelj, tartsd tisztán a környezetedet!.