A jellem szó az egyik legfontosabb fogalom a személyiség pszichológiájában. A jellem az egyén belső tulajdonságai, amelyek meghatározzák viselkedését, gondolkodását és érzelmi reakcióit. A cikkünkben bemutatjuk, hogyan alakul ki a jellem, milyen hatással van az egyéni életútra, valamint milyen módszerekkel lehet fejleszteni.
Lexikológia
A szó jellem a személyiség egyik legfontosabb részét jelenti. A jellem az egyén belső tulajdonságait, azokat a viselkedési mintákat, értékeket és hiedelmeket foglalja magában, amelyek meghatározzák az egyén cselekedeteit és reakcióit. A jellem azonban nem statikus, hanem folyamatosan változik az élet során, és az egyén tapasztalatai, környezete és életmódja is befolyásolja. A jó jellem azonban nem csak a külvilág számára fontos, hanem az egyén számára is, hiszen egy jó jellemű embernek nagyobb esélye van boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Az emberek személyisége és jellemük nagyban befolyásolja a kapcsolatokat, amelyeket kialakítanak másokkal, és azokkal a kihívásokkal, amelyekkel szembe kell nézniük az élet során. Ezért fontos, hogy az egyén fejlessze a jellemét, hogy jobban tudjon alkalmazkodni a változó körülményekhez és jobb kapcsolatokat tudjon kialakítani másokkal. A jó jellem azonban nem csak a külvilág számára fontos, hanem az egyén számára is, hiszen egy jó jellemű embernek nagyobb esélye van boldog és kiegyensúlyozott életet élni.
Etimológia
A „jellem” szó eredete a latin „caro” szóból származik, ami testet jelent. A középkorban a „caro” szóból alakult ki a „caracter” szó, ami jellemet, személyiségjegyeket jelentett. A latin „caracter” szó a görög „kharakter” szóból ered, ami pecsétet, bélyeget jelentett. Ez a szó azonban a görög filozófusoknál már jellemző tulajdonságokat, személyiségjegyeket is jelentett. A „jellem” szó magyar nyelvbe való bekerülésének időpontja pontosan nem ismert, de az biztos, hogy már a 16. században használták. A szó jelentése azóta sem változott, és ma is az egyén sajátosságait, tulajdonságait, személyiségjegyeit jelenti.
Jelentés különböző szótárakban
A „jellem” szó fogalmának meghatározása meglehetősen változatos a különböző szótárakban. Általánosságban elmondható, hogy a jellem egy személy vagy dolog jellegzetes tulajdonságait, viselkedési mintáit és értékrendjét jelenti. Azonban a szótárakban található definíciók sokszor kiegészítik, vagy eltérően értelmezik ezt a fogalmat. Például egyes szótárak hangsúlyozzák a jellemfejlődést, míg mások inkább a jellemvonásokat emelik ki. Vannak olyan szótárak is, amelyek a szó etimológiájára fókuszálnak, és a latin „character” szóból vezetik le a jelentést. Összességében elmondható, hogy a jellem szó jelentése széleskörű és sokrétű, és a szótárakban található definíciók is ezt tükrözik.
Asszociációk
személyiség, tulajdonságok, jellemzők, viselkedés, karakter, temperamentum, egyéni sajátosságok, megjelenés, magatartás, értékrend, morál, erkölcs, habitus, attitűd, habitus.
Szinonimák
- tulajdonság.
- karakter.
- temperamentum.
- természet.
- vonás.
- jellemző.
- adottság.
- egyéniség.
- habitus.
- személyiség.
- attitűd.
- modor.
- stílus.
- magatartás.
- viselkedés.
Példamondatok
- Az ő jellemére mindig lehet számítani.
- A sportoló kemény jellemű, sosem adja fel.
- Az új munkatársunk nagyon barátságos jellemű.
- A fiatal lány romantikus jellemű, mindig álmodozik.
- Az ügyvédnek erős jellemre van szüksége a nehéz ügyekben.
- A tanár igazságos jellemű, mindig objektíven ítéli meg a diákokat.
- A vezetőknek határozott jellemre van szükségük, hogy hatékonyan irányíthassák a csapatot.
- Az idős hölgy türelmes jellemű, mindig figyelmesen hallgatja a mások problémáit.
- A színésznek sokoldalú jellemre van szüksége, hogy különböző szerepeket tudjon eljátszani.
- Az állatbarátoknak empatikus jellemre van szükségük, hogy törődjenek az állatokkal és védelmükre keljenek.