A „kánon” szó eredetileg a görög „kanon” szóból származik, ami „mérték” vagy „szabvány” jelentést hordoz. A kánon fogalma a keresztény egyházban az Ó- és Újszövetség szentírásainak hivatalos listáját jelenti, amelyek elfogadottak és kötelező érvényűek a hitelvek és tanítások szempontjából. Azonban a kánon fogalmát ma már szélesebb értelemben alkalmazzák, és az irodalmi, zenei, film- és képzőművészeti alkotásokra is vonatkozhat, amelyeket az adott műfajban elfogadott és kiválónak tartottak.
Lexikológia
A kánon szó eredetileg a görög kanón szóból származik, ami szabályt, mértéket jelent. A zenei kánon esetében a szabályok és mértékek a zeneművek szerzői jogi védelmének és a hagyományos előadási gyakorlatoknak felelnek meg. A kánon azonban nem csak a zenei életben létezik, hanem az irodalomban és a vallásban is fontos szerepet játszik. Az irodalmi kánon azokat a műveket jelöli, amelyeket az adott időszak vagy kultúra legfontosabb, legértékesebb alkotásainak tartanak. A vallási kánon pedig azokat a szent iratokat tartalmazza, amelyeket az adott vallás hivatalosan elfogad és tiszteletben tart. A kánon tehát egyfajta szabályrendszer, amely segít a művek, alkotások és hagyományok rendezésében és értékelésében.
Etimológia
A „kánon” szó eredete a görög „kanon” szóból származik, amelynek jelentése „szabály”, „mérték”. Az ókorban a kanonokat elsősorban az építészetben és az építőiparban használták, hogy biztosítsák a pontos méreteket és a helyes arányokat az épületek építésekor. Később a keresztény egyházban a kanonok a szentírások hivatalos listáját jelentették, amelyeket elfogadtak az egyház tanításainak alapjaként. A kánon szó ma már általánosan használatos az irodalomban, a zenei és a művészeti területeken, hogy jelölje az alkotások hivatalos listáját vagy a művek szabályait és elveit.
Jelentés különböző szótárakban
A kánon szó jelentése a különböző szótárakban változatos lehet, ugyanakkor általában a következőképpen definiálják: a kánon egy adott időszak vagy kultúra legjelentősebb, legjobb és legfontosabb műveit tartalmazó gyűjtemény. Ez lehet irodalmi, zenei vagy vallási jellegű, és általában egy bizonyos szempontrendszer alapján válogatják össze a benne szereplő alkotásokat.
A kánon fogalmát először a Bibliára alkalmazták, mint azokra a könyvekre, amelyeket a keresztény egyház hivatalosan elfogadott az Ó- és Újszövetségből. Az irodalmi kánonok esetében pedig általában a klasszikus vagy kanonikus művek gyűjteményére utalnak, amelyeket az adott kultúra irodalmi értékeinek legjobbjaként tartanak számon.
A zenei kánon pedig a legnagyobb hatású és legfontosabb műveket tartalmazza, amelyeket a zenei kultúra legjobbjai között tartanak számon. Az ilyen kánonok általában az idővel változnak, hiszen az újabb és újabb művek is bekerülhetnek a listára, amelyek szintén nagy hatással vannak a zenei világra.
Összességében a kánon szó jelentése tehát a legjobb és legfontosabb alkotások gyűjteményére utal, amelyek jelentős hatással voltak vagy vannak a kultúrára és a művészetre.
Asszociációk
- Egyházi énekek.
- Zenei műfaj.
- Több száz éves hagyomány.
- Klasszikus zene.
- Komolyzene.
- Művészi érték.
- Szövegkönyv.
- Vokális vagy instrumentális előadás.
- Régi idők dallamai.
- Kórusművek.
- Barokk zene.
- Mozart, Bach, Beethoven.
- Zenei kanonizáció.
- Művészi örökség.
- Zenei tudás.
- Zenetörténet.
- Kulturális örökség.
Szinonimák
- szabályzat.
- törvény.
- előírás.
- norma.
- rendelkezés.
- szokásjog.
- hagyomány.
- irányelv.
- követelmény.
- szentírás.
Példamondatok
- A kánonok a keresztény egyházak szent írásaiból származó szabályok és rendelkezések.
- Az irodalmi kánon azon művek összessége, amelyeket egy adott kultúra irodalmi értéknek tekint.
- A zenében a kánon egy olyan zeneszerzői technika, amelyben a dallamot egymást követően több hangszínen is eljátsszák.
- A kánonok a középkori Európában elterjedt egyházi énekek voltak.
- A kánonok a jogban olyan törvények vagy előírások, amelyeket mindenki köteles betartani.