A karmelita szó egy vallási rendet és azok tagjait jelöli, akik a Kármel-hegyen éltek és élnek ma is. A szó eredeti jelentése hegyi kertet vagy szőlőt jelent, ami utal a rend tagjainak korábbi életmódjára, amikor az életüket a természetben, a hegyen élték. A karmelita rendet Szent Bertalan alapította a 12. században, és a rend tagjai azóta is szerte a világon tevékenykednek. A karmelita szó ma már nem csak a rend tagjait jelöli, hanem általánosságban a kármelhegyi életmódot, illetve a hegyi kerteket és szőlőket is.
Lexikológia
A karmelita szó eredete a hegy nevére vezethető vissza, ahol a karmelita rend alapítói élték az aszkéta életüket. A Kármel-hegy Izraelben található, és a bibliai idők óta szent helynek számít. A karmelita rendet az 1200-as években alapították a szent hegyen, és azóta is az egyik legismertebb és legnépszerűbb szerzetesrendek egyike.
A karmeliták életmódja az aszkézisre és az imádságra épül, és a rend tagjai a világtól való elvonulásra törekednek. Az életmódjukat a szegénység, az engedelmesség és a tiszta életvitel jellemzi. A karmeliták az ima és a meditáció által igyekeznek közelebb kerülni Istenhez, és az életüket az Ő szolgálatára szentelik.
A karmeliták a világ számos országában jelen vannak, és az évszázadok során sokat tettek az egyház és az emberiség szolgálatában. A karmelita rend tagjai között számos szent és boldog is található, akik példát mutattak a szeretet, az önfeláldozás és az imádság szent életével. A karmelita szó tehát nem csupán egy szerzetesrend neve, hanem egy életmód és egy hitvallás jelképe is.
Etimológia
A „karmelita” szó eredete számos elméletet vet fel. Az egyik elmélet szerint a szó a karmel hegyéről származik, amely Izrael területén található. A karmel hegye hosszú ideig a keresztény szerzetesek lakhelye volt, akiket karmelitáknak neveztek el. A másik elmélet szerint a szó a keresztény világban elterjedt karmelitának nevezett szerzetesrendről származik, akik a 13. században alakultak ki. A karmeliták nevüket a karmel hegyéről vették át, ahol az első szerzetesközösségük élt. A karmelita rend azóta is létezik és világszerte elterjedt. A szó eredetének pontos megállapítása azonban továbbra is vitatott kérdés marad.
Jelentés különböző szótárakban
A karmelita szó jelentése többféle szótárban is megtalálható. Az egyik legismertebb szótár, az Akadémiai Szótár szerint a karmelita az a rendi szerzetes, aki a Kármel hegyén élő szerzetesek közül való. A Kármel hegye Izraelben található, és az itt élő szerzetesek az ősi hagyományok szerint a próféta Illés tanításait követik.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a karmelita az a ferences rendhez hasonlóan az egyik legismertebb és legnagyobb szerzetesrend az egyházban. A karmelita szerzetesek az imádság és a meditáció mellett a szegények és a betegek gondozásával is foglalkoznak.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a karmelita szó jelentése az, hogy valaki különösen szigorúan követi a vallási életet, és szent életet él. A szó eredete a Kármel hegyén élő szerzetesek nevéből származik.
Összességében tehát a karmelita szó jelentése a vallási életet követő szerzetesek, illetve az általuk alapított rendek nevéhez kapcsolódik. A karmelita szerzetesek az imádság, a meditáció, valamint a szegények és a betegek gondozása mellett foglalkoznak a vallási tanítások terjesztésével és a hitéleti tevékenységgel is.
Asszociációk
- Édes finomság.
- Sütemény.
- Kávé.
- Csokoládé.
- Krémes.
- Étcsokoládé.
- Vanília.
- Habos.
- Karácsony.
- Desszert.
Szinonimák
- kármelita.
- karmazsin.
- karmín.
- karmazsinszínű.
- bíbor.
- bordó.
- vörös.
- rubin.
- gránát.
- szkarlát.
- vérpiros.
Példamondatok
- A karmelita rend tagjai a világ minden táján jelen vannak.
- Az édes karmelita süteményeket imádom, mindig veszek belőlük a cukrászdában.
- A karmelita kolostorokban csendes és békés környezetben élnek a szerzetesek.
- A karmelita egyházi ruházat jellegzetes színvilága a barna és a fehér.
- A karmelita spirituális életben fontos szerepet játszik az imádság és a meditáció.