A kazamata szó jelentése a középkori erődökben és várakban használt titkos helyiség, amely általában a föld alatt vagy a vár falai között volt elhelyezve. A kazamaták általában börtönként szolgáltak, de használták fegyverraktárként és menedékhelyként is. A szó eredete a latin „casamatta” szóból származik, ami „fegyverraktár” vagy „menedékhely” jelentést hordoz.
Lexikológia
A kazamata szó a középkorban használt erődítmények egyik jellemző elemére utal. Általában föld alatti, sötét, szűk helyiségeket jelentett, melyeket a várfalakba vagy a földbe vájtak. A kazamaták fő funkciója az ellenséges támadások elleni védelem volt. Ide menekülhettek az emberek, ha a várat ostromolták, illetve itt tárolták a fegyvereket és az élelmiszert is. A kazamatákban gyakran voltak börtönök is, így a szó az idők során a börtön fogalmával is összefonódott. A kazamaták mai napig megtekinthetők egyes középkori várakban és erődítményekben, mint például a Buda várában vagy a Szigetvári várban.
Etimológia
A „kazamata” szó eredete meglehetősen érdekes és sokféle elmélet létezik róla. Az egyik legelterjedtebb teória szerint a szó a török „kazamat” szóból származik, ami a földalatti járatokat jelenti. A törökök ugyanis sokat használták a föld alatti járatokat hadi célokra, így a szó a középkorban átkerült Európába is.
Van azonban egy másik elmélet is, amely szerint a „kazamata” szó a latin „casa matta” kifejezésből származik, ami annyit jelent, hogy „őrült ház”. Ez a kifejezés azonban csak a középkorban volt használatban, és azóta már nem használják.
Bárhonnan is származik a szó eredete, az biztos, hogy ma már széles körben használják a börtönök és a háborús fogolytáborok neveként. A kazamaták általában föld alatti helyiségek, amelyeket a hadsereg vagy a börtönőrség épített meg a foglyok vagy a hadifoglyok tartózkodására. A szó használata tehát a történelem során az emberi szenvedés és elnyomás szimbólumává vált.
Jelentés különböző szótárakban
A kazamata szó jelentése a különböző szótárakban általában a következőképpen van megfogalmazva: földbe vájt, alacsony belmagasságú, sötét, szűk helyiség, amelyet általában börtönként vagy raktárként használnak. A kazamata szó eredete a latin „casa munita” kifejezésből származik, ami erődített házat jelent. A kazamata fogalmát általában a középkori erődök, várak és börtönök építésekor használták. A kazamaták általában nem voltak lakhatók, mivel a szűk helyiség, a rossz szellőzés és a sötétség miatt nem biztosítottak megfelelő körülményeket az emberek számára. Ma a kazamaták általában turisztikai látványosságként szolgálnak, és az emberek érdeklődnek az épületek története és a benne rejlő történelmi emlékek iránt.
Asszociációk
- Vár.
- Ostrom.
- Erődítmény.
- Történelem.
- Katonák.
- Harc.
- Falak.
- Bástya.
- Mélyedés.
- Árok.
Szinonimák
- erődítmény.
- vár.
- erőd.
- bástya.
- várfal.
- kastély.
- citadella.
- erősség.
- fortély.
- védvonal.
Példamondatok
- A kazamata sötét és párás volt, a falak pedig nedvesek és penészesek.
- Az ellenséges katonák a kazamata mélyén raboskodtak, vágyva a szabadságra.
- Az alvilágban a kazamaták voltak az ideális helyszínek a bűnözők elrejtőzésére.
- A régi várban a kazamaták sokkoló látványa emlékeztetett arra, hogy milyen kemény és kegyetlen volt az élet a középkorban.
- A fegyencet a kazamatában tartották fogva, amíg a bíróság el nem döntötte a sorsát.