A „kegyeletes” szó egy olyan kifejezés, amelyet gyakran használnak vallási kontextusban, de a mindennapi beszédben is előfordul. A szó jelentése azonban nem mindig egyértelmű, és sokan nem tudják pontosan, mit jelent. Ez a cikk arra törekszik, hogy tisztázza a „kegyeletes” szó jelentését, és megmutassa, hogyan használható helyesen a különböző szövegkörnyezetekben.
Lexikológia
A szó „kegyeletes” egy olyan jelző, amely azt jelenti, hogy valaki vagy valami istenfélő, erkölcsös és tiszteletre méltó. A kegyeletesség az egyik legfontosabb erény, amelyet az emberek gyakran keresnek, és amelyet az egyházak és vallási közösségek is hangsúlyoznak. A kegyeletes emberek általában tisztelik az istent, és igyekeznek életük minden területén az erkölcsi alapelveknek megfelelni. Az emberek gyakran azért választják az utat a kegyeletesség felé, mert hisznek abban, hogy ez a legjobb módja annak, hogy értékes és értelmes életet éljenek, amely mások számára is inspiráló lehet. A kegyeletesség nem csak az egyházi életben fontos, hanem az élet minden területén, mint például a munkahelyen vagy a családban is. Azok, akik kegyeletesek, általában tiszteletben tartják mások érzéseit és szükségleteit, és igyekeznek jó példát mutatni másoknak. Összességében a kegyeletesség egy olyan érték, amelyet az embereknek érdemes megőrizni és fejleszteniük az élet minden területén.
Etimológia
A „kegyeletes” szó eredete a latin „pius” szóra vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy istenfélő vagy kegyes. A középkorban a keresztény vallásban nagyon fontos volt a kegyesség fogalma, és ennek megfelelően a „pius” szó jelentése is kiterjedt a vallási életre, az imádságra és az istentiszteletre is. A magyar nyelvben a „kegyeletes” szó először a 16. században bukkant fel, és a vallási szövegekben, illetve az egyházi életben volt használatos. A szó ma már általánosan használatos, és jelentése az eredetin túl kiterjedt a tiszteletre, az odaadásra és a jóindulatra is.
Jelentés különböző szótárakban
A kegyeletes szó jelentése a különböző szótárakban hasonló és általánosan elfogadott. A legtöbb szótár szerint a kegyeletes jelentése tiszteletteljes, méltóságteljes, istenfélő vagy vallásos. Azonban a szó használata nem korlátozódik kizárólag vallási vagy isteni kontextusokra. A kegyeletes szó használható olyan helyzetekben is, amikor valaki vagy valami különleges tiszteletet érdemel, például egy nagy tudós vagy egy hős. A kegyeletes szó használata emellett azt is jelentheti, hogy valaki vagy valami különlegesen értékes vagy fontos az adott személy vagy közösség számára. Összességében a kegyeletes szó jelentése sokrétű és változatos lehet, és függ attól, hogy milyen kontextusban használják.
Asszociációk
- tisztelet.
- tiszteletreméltó.
- vallásosság.
- istenfélő.
- becsületes.
- jóindulatú.
- tiszteletteljes.
- megbecsülés.
- szent.
- áhítatos.
- tiszteletadó.
- tiszteletben tartó.
- tiszteletteljesen bánó.
- alázatos.
- tiszteletteljes magatartás.
Szinonimák
- tiszteletreméltó.
- tiszteletre méltó.
- tiszteletteljes.
- tiszteletreméltóság.
- tiszteletadó.
- tiszteletteljesen.
- tisztelendő.
- tisztességes.
- méltóságteljes.
- tiszteletet parancsoló.
- tiszteletreméltóan.
- nagybecsű.
- nagyra becsült.
- tiszteletet érdemlő.
- tiszteletre méltóan.
Példamondatok
- A kegyeletes nagymama minden héten eljár az egyházba imádkozni.
- A kegyeletes pap mindenki számára kedves és segítőkész.
- A kegyeletes édesanya mindig odafigyel a gyerekeire és szeretettel neveli őket.
- A kegyeletes idős úr mindenki számára jó tanácsokkal látja el az életre.
- A kegyeletes barátunk mindig megbízható és segítőkész, ha szükség van rá.