A „keltezés” szó jelentése sokféle összetett folyamatot takarhat, amelyek a dátumok, időpontok, dokumentumok, élelmiszerek és egyéb tárgyak pontos időbeli meghatározására szolgálnak. A keltezés fontos szerepet játszik az üzleti és jogi dokumentumokban, a tudományos kutatásokban, az élelmiszeriparban, valamint a mindennapi életben is. A cikkben bemutatjuk a keltezés különböző formáit és jelentőségét a modern világban.
Lexikológia
A keltezés egy olyan módszer, amelynek segítségével egy adott dokumentum vagy okirat kibocsátásának időpontját rögzítik. Ez a folyamat azért fontos, mert lehetővé teszi, hogy az okiratot későbbi időpontban is hitelesnek tekintsük, és bizonyítékul szolgáljon a jogi, üzleti vagy más kapcsolódó eljárások során.
A keltezés általában a dokumentum tetején vagy alján található, és tartalmazza az évszámot, a hónapot és a napot. Az időpontot gyakran kiegészítik azzal az információval is, hogy ki bocsátotta ki az okiratot, és milyen célból.
A keltezés fontos szerepet játszik a jogi és üzleti világban, mivel segít a dokumentumok hitelességének és eredetiségének bizonyításában. Az olyan helyzetekben, amikor a dokumentumokat későbbi időpontban használják fel, például egy jogi vita vagy szerződéses vitában, a keltezés bizonyítja, hogy az adott dokumentum már az időpontban létezett, amikor azt állítják.
Összefoglalva, a keltezés egy fontos módszer az időpontok rögzítésére és az okiratok hitelességének bizonyítására. A pontos keltezés lehetővé teszi, hogy az okiratokat későbbi időpontban is felhasználhassák bizonyítékként, és segíti az üzleti és jogi folyamatok zökkenőmentes lefolyását.
Etimológia
A „keltezés” szó eredete szorosan összefügg a naptárak és az időszámítás történetével. A magyar nyelvben a szó az ómagyar „kelte” szóból származik, ami azt jelentette, hogy „dátumot adni valaminek”. Az ókori Rómában már használtak naptárt, amelyben a napokat és hónapokat a Hold fázisaihoz igazították. Azonban a naptári év hossza nem volt pontosan megállapítva, ami miatt a tavasz beköszöntének időpontja egyre inkább elcsúszott.
A középkorban a kereszténység elterjedése miatt a keresztény egyházak saját naptárat vezettek be, amelyben a keresztény ünnepek voltak meghatározva. A naptárakban szereplő dátumokat a „keltezés” segítségével határozták meg, amelynek során a naptár szerinti évszámhoz hozzáadták a megfelelő hónap és nap számát.
A „keltezés” szó tehát eredetileg a naptári dátumok meghatározására szolgált, de mára már általánosan használt kifejezéssé vált, amely a dokumentumok, levelek, szerződések stb. dátumozására utal.
Jelentés különböző szótárakban
A keltezés szó jelentése az időpontok és események hivatalos rögzítése, dokumentálása. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a keltezés az időpont vagy esemény hivatalos rögzítése, a dátum megjelölése valamilyen dokumentumon, például levelezésen, szerződésen vagy okiraton. A szó használata azonban nem csak hivatalos dokumentumokra korlátozódik, a mindennapi életben is használjuk, amikor jelöljük az időpontot valamilyen eseményhez, például egy meghívóra vagy egy naplóbejegyzéshez. A keltezés fontos szerepet játszik a jogi és gazdasági dokumentumokban, hiszen pontosan megadja az esemény vagy tranzakció időpontját, és így bizonyítékot szolgáltathat a későbbiekben. A keltezés szó eredete a latin „data” szóból származik, ami annyit jelent, hogy „adatott, megadott”.
Asszociációk
- Történelem.
- Kelta kultúra.
- Druidák.
- Mágia.
- Áldozatok.
- Kardok és pajzsok.
- Zene és tánc.
- Természetközeli életmód.
- Megannyi kelta népcsoport.
- Évszázadokkal ezelőtti idők.
- Hétköznapi élet.
- Kelta nyelvek.
- Szent helyek és szimbólumok.
- Mitológia és legendák.
- Archeológiai leletek.
Szinonimák
- csúsztatás.
- általánosítás.
- túlzás.
- ferdítés.
- hamisítás.
- manipuláció.
- torzítás.
- megtévesztés.
- félrevezetés.
- hazugság.
Példamondatok
- A keltezés fontos szerepet játszik a jogi dokumentumok érvényességében.
- A történészek a régészeti leletek alapján végzik a keltések pontos meghatározását.
- A keltezési dátum alapján határozzák meg a lejárati időt a szerződésekben.
- Az irodalomtörténészek a művek keltezése alapján vizsgálják az írók életútját és alkotói fejlődését.
- A hivatalos iratokban a keltezést általában pecséttel is megerősítik.