A „kerub” szó egy bibliai kifejezés, melynek jelentése a héber nyelvből származik. A kerubok angyalszerű lények, akiknek megjelenése szárnyas bikára emlékeztet. A bibliai szövegekben a kerubokat gyakran említik, mint isteni jelenlétet kísérő angyalokat. Azonban a kerubokat a művészet és a kultúra is megörökítette, így ma már nemcsak a vallás, hanem a művészet és a kultúra is használja a kerubokat szimbólumként.
Lexikológia
A kerub szó a héber nyelvből származik, és az ószövetségi hagyományban szereplő angyalok egyik típusát jelöli. A kerubokat általában szárnyas, emberi testű lényekként ábrázolják, akiknek a fején állat- vagy emberarc található. Az ószövetségi szövegekben a kerubokat gyakran a mennyei birodalom őrei és védelmezői közé sorolják, akik Isten trónja körül lebegnek. Az angyalok között a kerubok különleges szerepet töltenek be, és a vallási ikonográfiában gyakran jelennek meg szimbolikus vagy dekoratív elemként. A középkori művészetben a kerubokat a keresztény vallás számos szimbólumával együtt ábrázolták, és az angyalok között továbbra is fontos szerepet játszanak a keresztény hagyományban.
Etimológia
A „kerub” szó eredete több szempontból is érdekes lehet. Az első és legfontosabb, hogy a szó valójában héber eredetű. A „kerub” szó a bibliai szövegekben is előfordul, és az angyalok egy bizonyos csoportját jelöli. Azonban a héber szó eredetileg egy olyan szárnyas állatot jelölt, amely a mezopotámiai kultúrákban is fontos szerepet játszott.
A kerubokat gyakran ábrázolták istenek vagy királyok trónjaik két oldalán, és a mezopotámiai mítoszokban is fontos szerepet játszottak. A szárnyas állatok jelentősége azonban nem korlátozódott az ókori kultúrákra. Az egyiptomiak is gyakran ábrázolták a szárnyas állatokat, és a görög mitológiában is szerepelnek ilyen lények.
A „kerub” szó tehát egy olyan kifejezés, amelynek eredete több ezer évre nyúlik vissza, és amely azóta is fontos szerepet játszik a vallási és kulturális szimbólumokban. A szó eredetének megismerése segíthet megérteni az ősi kultúrák világát, és rámutathat arra, hogy mennyire fontosak voltak a szimbólumok és a jelképek az emberek számára az évezredek során.
Jelentés különböző szótárakban
A kerub szó jelentése több szótárban is megtalálható, és általában az angyalok egy bizonyos csoportjára utal. Az ókori zsidó és keresztény hagyományban a kerubok az Isten trónjának őrei, akiknek szárnyakat és emberi arcot ábrázoló testük van. A héber nyelvben a kerub szó a „védelmező” vagy „őrző” jelentést hordozza, és az ősi templomokban díszítőelemként is szerepeltek. A görög mitológiában a kerubok az istenek és a halandók közötti közvetítők voltak, és gyakran ábrázolták őket állatfejekkel és szárnyakkal. A modern szóhasználatban a kerubok általában szárnyas, babafejű angyalként jelennek meg, és gyakran díszítik a kerteket és a temetőket.
Asszociációk
- angyal.
- bibliai lény.
- szárnyak.
- isteni őrző.
- szent.
- fáklya.
- védő.
- szobor.
- díszítés.
- mítosz.
Szinonimák
- angyalka.
- angyalszárnyas.
- angyalszobor.
- angyalszemű.
- angyalalak.
- angyalfejű.
- angyaloszlop.
- angyalszárny.
- angyaltest.
- angyalfej.
- angyalfigura.
- angyaloszlopok.
- angyalszobrok.
- angyaloszlopot.
- angyaloszlopokat.
- angyaloszlopokkal.
Példamondatok
- Az ikonikus szárnyas kerubok a bibliai szövegekben is megjelennek.
- A kerub szimbolikus jelentése az oltáriszférában a tisztaságot és az isteni jelenlétet jelképezi.
- A kerubokat gyakran ábrázolják kisbabaként, szárnyakkal és így a keresztény művészetben is gyakran megtalálhatók.
- Az ókori Mezopotámiában a kerubokat az istenek védelmezői és őrei voltak.
- A kerubokat a zsidó és keresztény hagyományban is használják a szentélyek és az oltárok díszítésére.