A „kiabál” szó egy olyan cselekedetet jelent, amikor valaki hangosan és erőteljesen beszél vagy kiált valamit. Ez lehet dühös kiabálás, vagy éppen örömteli kiáltás, de mindenképpen intenzív és figyelemfelkeltő. A következő cikkben bemutatjuk a „kiabál” szó jelentését, használatát és különböző szinonimáit.
Lexikológia
A kiabálás az egyik legősibb kommunikációs forma az emberek között. A szó jelentése egyszerűen annyi, hogy hangosan kiáltani valamit, hogy a másik fél értse és reagáljon rá. A kiabálás lehet öröm vagy düh kifejezése, és lehet szándékos vagy véletlenszerű. A kiabálásnak azonban van egy negatív oldala is, amikor az emberek hangosan és agresszívan kiabálják ki a véleményüket, ami zavaró és kellemetlen lehet mások számára. Fontos, hogy tudjuk, mikor és hogyan kell kiabálni, és hogy tartsuk tiszteletben másokat, akik körülöttünk vannak.
Etimológia
A „kiabál” szó eredete érdekes történetet takar. A szó eredete számos nyelvre visszavezethető, például a francia „crier” vagy az olasz „gridare” szavakhoz. A középkori latin nyelvben a „clamare” szó jelentette a kiabálást, amelyből a „clamor” szó ered. A középkorban a „clamor” szó általában a harcosok üvöltésére utalt, amelyeket a csatamezőn hallani lehetett.
A „kiabál” szó a magyar nyelvbe a 19. században került át. A szó eredetileg a német „schreien” szóból származik, amelynek jelentése kiabálás vagy sikoly. A magyar nyelvben a szó használata azóta is az eredeti jelentésével azonos, és gyakran használják az emberek, hogy kifejezzék az érzelmeiket vagy az indulataikat.
Összességében a „kiabál” szó eredete a középkori latin nyelven keresztül vezethető vissza, és számos nyelvben használják a mai napig. A szó jelentése azonban az idők során nem változott, és továbbra is a kiabálás vagy sikoly kifejezésére használják.
Jelentés különböző szótárakban
A „kiabál” szó jelentése a különböző szótárakban meglehetősen hasonló. Általánosságban azt jelenti, hogy hangosan és erőteljesen beszél, vagy akár ordít. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a kiabálás olyan hangos beszéd, amelyet az illető azért használ, hogy felhívja magára mások figyelmét. A Pallas Nagy Lexikona pedig azt írja, hogy a kiabálás egyfajta hangos beszéd, amelyet az ember azért alkalmaz, hogy a hangja messzebbre hallatszódjon, mint amennyire azt normális hangerejével elérné.
Egyes szótárak azonban rámutatnak arra is, hogy a kiabálásnak lehet negatív árnyalata is. Például a TESZT szótára szerint a kiabálás olyan hangos beszéd, amelyet az illető azért használ, hogy valamilyen célt érjen el, de azzal általában másokat zavar vagy bosszant. Emellett a kiabálás lehet az idegesség, a harag vagy a düh kifejeződése is.
Összességében tehát a „kiabál” szó jelentése a különböző szótárakban hasonló, de a szó használata és értelmezése az adott kontextustól függően változhat. Fontos azonban, hogy mindig figyeljünk arra, hogy a kiabálás másokat zavarhat, ezért érdemes kerülni, ha más módon is elérhetjük a célunkat.
Asszociációk
- hangos.
- dühös.
- ordít.
- kiabálás.
- fülsüketítő.
- veszekszik.
- vita.
- zajos.
- kommunikáció.
- figyelemfelhívás.
Szinonimák
- üvölt.
- ordít.
- kiált.
- sikít.
- felszólít.
- kiabálni kezd.
- kiabálva beszél.
- hangoskodik.
- zajong.
- lármázik.
- harsog.
- bőg.
- rázendít.
- felkiált.
- kiabáló hangon mond.
- kikiált.
- kiabálóan beszél.
- kiabálóan kommunikál.
- kiáltva jelzi.
- kiáltva kérdez.
- kiáltva válaszol.
- kiáltva beszélget.
- kiáltva figyelmeztet.
- kiáltva tiltakozik.
- kiáltva örül.
- kiáltva fél.
- kiáltva segítséget kér.
Példamondatok
- Ne kiabálj, kérlek, hallom, amit mondasz!.
- Az edző kiabálta, hogy gyorsabban fussunk.
- Az emberek kiabáltak és tapsoltak, amikor a zenekar fellépett.
- A tanár kiabálva kérdezte, ki tudja a választ.
- Az apa kiabált a gyerekére, hogy ne ugráljon az ágyon.
- A szurkolók kiabálták a csapat nevét a stadionban.
- Az énekes kiabált a mikrofonba, hogy hallják a közönséget.
- A rendőr kiabálta, hogy álljunk meg az út szélén.
- Az anya kiabált a gyerekére, hogy figyeljen az úton.
- A főnök kiabált a dolgozóira, hogy gyorsabban dolgozzanak.