A „kijelentő” szó a nyelvészetben egy olyan kifejezés, amely azt jelenti, hogy egy mondatban valami állítólagos tényt vagy információt közlünk. A kijelentő mondatok a leggyakoribbak a nyelvhasználatban, hiszen általában arról szólnak, hogy valami igaz vagy hamis. Azonban a kijelentő szó nem csak a nyelvészeti szaknyelvben használatos, hanem a mindennapi beszédben is, amikor valaki határozottan állít valamit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a „kijelentő” szó jelentését, alkalmazását és használatát különböző szövegkörnyezetekben.
Lexikológia
A kijelentő mondat az egyik leggyakrabban használt mondatfajta a nyelvünkben. A kijelentő mondatokkal állítást teszünk valamiről, vagyis valamilyen információt közlünk. A kijelentő mondatok a legáltalánosabb formájukban állítmány-alany szerkezetűek, azaz az állítás az alany és az állítmány viszonyában jön létre. Például: „Az ég kék”, „Süt a nap”, „Reggeliztem”. A kijelentő mondatok lehetnek egyszerűek és összetettek is, és különböző szerepeket tölthetnek be egy beszélgetésben, írásban vagy bármilyen más kommunikációs helyzetben. A kijelentő mondatok használata rendkívül fontos a kommunikációban, hiszen ezekkel adjuk át az információkat és az álláspontunkat másoknak.
Etimológia
A „kijelentő” szó eredete az ítélkezés és a megerősítés kifejezésére szolgáló szóalak. A szó eredete a középkori latin „declarare” szóból ered, ami annyit jelent, hogy „kifejezni, kijelenteni”. A „declarare” szó a „clarus” szóból ered, ami „világos” vagy „tiszta” jelentést hordoz. A „kijelentő” szó tehát arra utal, hogy egy adott állítás vagy tény világosan és határozottan kifejezésre kerül. A szó használata széles körben elterjedt a nyelvben, és az írásbeli és szóbeli kommunikációban is gyakran használjuk. A „kijelentő” szó eredete tehát több száz évre nyúlik vissza, és azóta is fontos szóalak a nyelvünkben.
Jelentés különböző szótárakban
A kijelentő szó egy olyan nyelvi elem, amely egyértelműen kifejezi a beszélő álláspontját vagy véleményét valamiről. A szó jelentése azonban eltérő lehet a különböző szótárakban. A magyar nyelvű szótárak általában azt jelzik, hogy a kijelentő szó egy olyan kifejezés, amelyben a beszélő valamit állít vagy közöl, például „igaz”, „hamis”, „lehetetlen”, „biztos” stb. Az angol nyelvű szótárakban a kijelentő szóhoz hasonló nyelvi elemeket „declarative word” vagy „declarative statement” néven említenek, és általában az állító mondatokra hivatkoznak. A kijelentő szó fontos szerepet tölt be a kommunikációban, hiszen segít a beszélőnek kifejezni az álláspontját és a hallgatónak megérteni, hogy mit akar a beszélő közölni.
Asszociációk
- Mondat.
- Állítás.
- Igazság.
- Bizonyítás.
- Határozott.
- Biztos.
- Vélemény.
- Nyilatkozat.
- Kijelentés.
- Állítólag.
- Tény.
- Megállapítás.
- Nyomatékos.
- Határozottság.
- Bizonyosság.
Szinonimák
- állító.
- megállapító.
- kimondó.
- kategorikus.
- határozott.
- biztos.
- egyértelmű.
- nyomatékos.
- kihangsúlyozó.
- kijelölő.
- kinyilatkoztató.
- kijelentős.
- kategorikusan állító.
- határozottan állító.
- egyértelműen kijelentő.
- nyomatékosan állító.
Példamondatok
- Kijelentő mondatot mondok.
- Azt kijelentem, hogy ma nagyon meleg van.
- Kijelentő állításokat fogalmaztam meg az előadás során.
- Az igazság az, hogy nem tudom, mit tegyek.
- Kijelentően állítom, hogy ez a legjobb döntés.
- Kijelentő mondatokat használunk a kommunikáció során.
- Azt kijelentem, hogy ez a helyzet igazságtalan.
- Kijelentően állítom, hogy ez a projekt sikeres lesz.
- Kijelentő mondatokkal tájékoztattam a vezetőséget az eredményekről.
- Azt kijelentem, hogy ez a megoldás nem lesz hatékony.