A „mendikáns” szó jelentése az utcai koldulókat, azaz a szegénységben élő embereket jelöli. A középkorban a mendikánsok rendszere jött létre, amelynek tagjai szerzetesek voltak, akik az életüket a szegények és rászorulók segítésének szentelték. A mai nyelvhasználatban a „mendikáns” szó általában negatív értelmet kap, és azokra az emberekre utal, akik koldulással próbálnak pénzt szerezni, és nem dolgoznak megélhetésükért.
Lexikológia
A mendikáns kifejezés a latin „mendicus” szóból származik, amelynek jelentése koldus. A középkori Európában a mendikánsok olyan szerzetesrendek tagjai voltak, akik a szegények között élték életüket, és az alamizsnákból éltek. A rendek között voltak a ferencesek, a domonkosok, a kármeliták és az augusztinok.
A mendikánsok általában vándorló életmódot folytattak, és a városokban koldultak, vagy a vidéki falvakban dolgoztak. Azt hitték, hogy az alamizsnákból való megélhetésük segíti őket abban, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, és hogy az alamizsnák adományozói a mennyben jutalmat kapnak.
A mendikánsok életmódja és tevékenysége fontos szerepet játszott a középkori Európa szegénységének és vallásosságának kialakulásában. Bár a mendikánsok ma már nem játszanak olyan fontos szerepet a társadalomban, mint korábban, azért még mindig léteznek olyan szerzetesrendek, amelyek hasonló életmódot folytatnak és segítséget nyújtanak a rászorulóknak.
Etimológia
A „mendikáns” szó eredete a latin „mendicare” szóból származik, ami azt jelenti, hogy koldulni. A középkorban a szerzetesrendek tagjai gyakran koldultak az emberek között, hogy élelemhez és pénzhez jussanak. A kolduló szerzeteseket „mendicant” néven emlegették, ami a latin „mendicare” szóból származik. A „mendikáns” szó a magyar nyelvbe a latinból került át, és azóta is használatos azokra a személyekre, akik koldulnak vagy éheznek. A „mendikáns” szó ma már inkább pejoratív értelmet kapott, és a szegénységet vagy a munkanélküliséget szenvedő emberekre utal.
Jelentés különböző szótárakban
A mendikáns szó jelentése a különböző szótárakban változatosan szerepel. Általánosságban elmondható, hogy a mendikáns szó maga a latin „mendicare” igéből ered, ami „koldulni” jelent. A magyar nyelvben a mendikáns szó a koldus, azaz az élelemért vagy pénzért kolduló embert jelöli.
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a mendikáns szó a koldus, a kolduló, valamint a koldusrend tagjait jelenti. A szótár rámutat arra is, hogy a mendikánsok az életüket vallásos tevékenységre szentelik, és általában szerzetesi életet élnek.
A Magyar Nagylexikon szerint a mendikáns szó a „kolduló szerzetesrend tagjait” jelenti, akik az életüket a szegények és rászorulók segítésének szentelik. A szótár rámutat arra is, hogy a mendikáns rendek az egyház történetének egyik legjelentősebb mozgalmait alkották.
Az Oxford Dictionary szerint a mendikáns szó a „kolduló szerzetesrendeket” jelenti, akik az életüket a szegények és rászorulók segítésének szentelik. A szótár rámutat arra is, hogy a mendikáns rendek a középkorban nagy népszerűségnek örvendtek, és fontos szerepet játszottak a társadalom életében.
Összességében elmondható, hogy a mendikáns szó jelentése a különböző szótárakban hasonlóan alakul, és általában a kolduló szerzetesrendek tagjait jelöli, akik az életüket a szegények és rászorulók segítésének szentelik.
Asszociációk
- Szegénység.
- Koldus.
- Hajléktalan.
- Éhező.
- Rászoruló.
- Szánalom.
- Segítség.
- Szolidaritás.
- Társadalmi probléma.
- Embertelenség.
Szinonimák
- koldus.
- csavargó.
- hajléktalan.
- utcalovag.
- nincstelen.
- szegény.
- elesett.
- rászoruló.
- kitaszított.
- társadalom peremén élő.
Példamondatok
- Az utcán sok mendikáns koldul, hogy megéljen.
- A városi szegénynegyedben sokan mendikáns életet élnek.
- A templom előtt mindig ott áll egy mendikáns, aki koldul.
- Az állomáson gyakran találkozni mendikánsokkal, akik pénzt kérnek az utazóktól.
- A szociális intézményekben sokan vannak, akik korábban mendikánsként élték az életüket.