A „cherub” szó eredetileg héber eredetű és az ószövetségi bibliai szövegekben fordul elő. A szó jelentése kis angyal, vagy isteni lény, aki a trónus körül szolgál. A cherubokat gyakran ábrázolják szárnyakkal, és többnyire oltárokon, szobrokon és festményeken jelennek meg. A kifejezés azonban az évszázadok során kiterjedt a művészeti világon kívül is, és ma már az ártatlanság, a tisztaság és a szépség szimbólumaként is használják. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a „cherub” szó jelentését és eredetét, valamint az általa képviselt kultúrális és vallási jelentőséget.
Lexikológia
A cherub szó eredetileg az ókori keleti kultúrákban jelent meg, ahol a szárnyas angyalokat ábrázolták ezzel a névvel. A héber nyelvből származik, és az „kerub” szót jelenti, ami azt jelenti, hogy „erős, hatalmas”. A cherubok az ószövetségi bibliai szövegekben is gyakran előfordulnak, és általában az isteni jelenlétet jelképezik. Az egyik legismertebb ábrázolásuk a jeruzsálemi Szentélyen található, ahol két cherubot helyeztek el az Isten trónja fölött. A keresztény kultúrában a cherubok továbbra is fontos szerepet játszanak, mint a szárnyas angyalok egyik fajtája, akik az isteni üzeneteket hordozzák, és az emberek védelmére szolgálnak. A cherubokat gyakran ábrázolják szárnyas, gyermekfejjel rendelkező lényekként, akik a mennyben szolgálnak és az isteni jelenlétet körülveszik.
Etimológia
A „cherub” szó eredete a héber kultúrából származik, ahol a kerubokat isteni lényekként tartották számon. A szó eredetileg „kerub” volt, de az idők során az angol nyelvben a „ch” hang hozzáadódott az írásmód egyszerűsítése miatt.
A kerubokat a Bibliában is említik, mint az édenkert őrzőit, akiknek szárnyaik és aranyból készült testük volt. Az ókori görög és római művészetben is megjelentek, gyakran gyermekalakokként ábrázolva őket.
A „cherub” szó ma már nem csak a kerubokra utal, hanem általánosan használják az angyalokat jelölő kifejezésként is. A szó használata a művészetben is elterjedt, ahol a kerubokat és más angyali lényeket gyakran ábrázolják szobrokban, festményeken és díszítőelemekben.
Jelentés különböző szótárakban
A cherub szó eredetileg héber eredetű, és az ószövetségi bibliai szövegekben fordul elő. A szó jelentése azonban eltérően értelmezhető a különböző szótárakban.
Egyes szótárak szerint a cherub angyalok egy fajtáját jelenti, akiknek a feladata a teremtő isten dicsőségének és hatalmának megjelenítése. Más szótárak azonban úgy értelmezik a szót, mint egy szárnyas, gyermekalakú figura, aki a reneszánsz művészetben gyakran megjelenik angyalként.
A cherub szó jelentése a zsidó vallásban és a keresztény teológiában is fontos szerepet játszik. Az ószövetségi szövegek szerint a cherubok az isteni jelenlétet kísérik, és azonosítják a trónuson ülő istent. Az újszövetségben pedig Jézus Krisztus megtestesülése kapcsán szintén megjelenik a cherubok szerepe.
Összességében a cherub szó jelentése többféle értelmezést kaphat a különböző vallási és művészeti kontextusokban. Azonban minden értelmezésben közös az isteni jelenlét és hatalom megjelenítése, amely a cherubok szimbolikus szerepét jelöli.
Asszociációk
- Angyal.
- Szárnyak.
- Babajáték.
- Égi lény.
- Szeretet.
- Oltalmazó.
- Kislány.
- Mennyország.
- Keresztény.
- Aranyos.
- Dombormű.
- Kölyök.
- Innocens.
- Tündéri.
- Szobor.
Szinonimák
- angyalka.
- putto.
- kisangyal.
- kisisten.
- szárnyas angyal.
- seraf.
- kerub.
- isteni gyermek.
Példamondatok
- A cherub a mennyekben szolgáló angyalok egyik csoportja.
- A templomokban látható freskókon gyakran ábrázolják a cherubokat.
- A bibliai szövegekben az isteni jelenlétet védő cherubokról is olvashatunk.
- A cherubokat gyakran ábrázolják apró, kisgyermekre emlékeztető alakokként, akik szárnyakkal rendelkeznek.
- A cherubok szerepe a zsidó és keresztény vallásban is fontos, hiszen ők az isteni üzenetek hordozói.