A diszkrecionális szó az utóbbi időben egyre gyakrabban felbukkan a média és a pénzügyi világban. Azonban nem mindenki tudja pontosan, hogy mit jelent ez a kifejezés. A cikkünkben ennek a szónak a jelentését és használatát vesszük sorra, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen helyzetekben használják ezt a szót, és milyen hatással lehet ez a fogalom a gazdasági folyamatokra.
Lexikológia
A diszkrecionális szó jelentése az, hogy egy adott döntés vagy cselekvés szabadon hagyott, azaz a döntéshozó saját belátása szerint hozza meg. Ez azt jelenti, hogy a személynek lehetősége van saját döntése alapján cselekedni, és nem szükségszerűen kell követnie valamilyen előre meghatározott szabályt vagy utasítást. A diszkrecionális döntéshozás általában a vezetői pozícióban lévő személyekre vonatkozik, akiknek széles hatáskörrel kell rendelkezniük a munkájuk végzése során. Az ilyen típusú döntések általában a vállalati stratégia, a munkavállalók bérezése, az ügyfelekkel való kapcsolattartás és az egyéb fontos üzleti kérdésekkel kapcsolatosak. A diszkrecionális döntéshozásnak azonban vannak korlátai, és a döntéshozóknak általában be kell tartaniuk bizonyos jogszabályokat és szabályokat, amelyeket a jogrendszer határoz meg.
Etimológia
A „diszkrecionális” szó eredete a latin „discretio” szóból származik, ami annyit jelent, hogy „választás”. A szó eredeti jelentése az volt, hogy valaminek a megfontolása, mérlegelése után hozott döntés vagy választás. A középkorban a diszkrecionális hatalom azt jelentette, hogy a király vagy a bíró szabadon dönthetett az ügyekben, amelyekre nem voltak kifejezetten előírások vagy törvények.
Az angol nyelvben a „discretion” szó használata az 1500-as évek óta dokumentált, és a 17. században terjedt el az angol jogban és politikában. A szó a 20. században vált szinonimává a „választás” és „önrendelkezés” kifejezésekkel, és ma már széles körben használják a jogi, pénzügyi és üzleti szférában. A diszkrecionális döntéshozatal azt jelenti, hogy valaki szabadon dönthet bizonyos ügyekben, a saját belátása szerint, és nincs szigorúan előírt eljárás vagy szabály, amelyet követni kell.
Jelentés különböző szótárakban
A diszkrecionális szó jelentése a különböző szótárakban általában azt jelenti, hogy valami döntési jogkör alapján történik. Ez azt jelenti, hogy a döntést a szóban forgó személynek kell meghoznia, és hogy az adott helyzetben nincs előre meghatározott szabály vagy irányelv, amely alapján döntést lehetne hozni. A diszkrecionális szó gyakran használatos jogi és pénzügyi körökben, de más területeken is előfordulhat, például az oktatásban vagy az egészségügyben. A diszkrecionális szó használata azt jelzi, hogy a döntést meghozó személynek kell felmérnie a helyzetet, és a saját belátása szerint kell döntést hoznia. Ez azt is jelenti, hogy a diszkrecionális döntések nagyobb szabadságot adnak a döntést hozó személynek, de ugyanakkor nagyobb felelősséggel is járnak.
Asszociációk
- Titoktartás.
- Megfontolt döntéshozatal.
- Személyre szabott megközelítés.
- Rugalmasság.
- Belső szabadság.
- Autonómia.
- Szubjektivitás.
- Felelősségvállalás.
- Szakértelem.
- Előrelátás.
Szinonimák
- önkényes.
- tetszőleges.
- szabadon választott.
- belátás szerinti.
- szubjektív.
- egyéni.
- személyes.
- önálló.
- szuverén.
- autonóm.
- szabad.
- szabadon dönthető.
- magánvéleményen alapuló.
- saját hatáskörben álló.
Példamondatok
- A főnöknek diszkrecionális jogai vannak a döntéshozatalban.
- Az ügyvédnek diszkrecionális felhatalmazása van a jogi ügyek kezelésére.
- A befektetőnek diszkrecionális döntéseket kell hoznia a pénzügyi portfóliója kezelése során.
- A politikusnak diszkrecionális hatalma van a költségvetési kiadások felosztásában.
- Az iskoláknak diszkrecionális joguk van a tantervek és oktatási módszerek kialakításában.