A „dűlő” szó számos értelemben használatos a magyar nyelvben. Leggyakrabban azonban a földművelési terület egy meghatározott részét jelöli, amelynek határai általában a természetes akadályok, például a domboldalak vagy az erdős területek által meghatározottak. A dűlők neve gyakran a helyi földrajzi jellemzők, a tulajdonosok vagy a növények nevei alapján alakulnak ki, és fontos szerepet játszanak a vidéki életben és a borászatban is.
Lexikológia
A dűlő szó eredetileg a szőlőültetvények elnevezése volt, de manapság már általánosan használjuk a földterületre vonatkozóan is. A dűlő egy adott terület, amelynek határai általában meghatározottak és egyértelműek. A dűlőt általában azonos területű és azonos minőségű földek alkotják, és egy adott gazdálkodó vagy tulajdonos birtokolja. A dűlőt általában az adott terület földrajzi elhelyezése alapján nevezik el, például az Eperjesi-dűlő vagy a Kőbányai-dűlő. A dűlő fogalma tehát a földrajzi elhelyezésen túl gazdasági és tulajdoni vonatkozásokkal is bír.
Etimológia
A „dűlő” szó eredete több szempontból is érdekes. A szó jelentése a szőlő- és gyümölcsültetvényeket jelölő területekre utal, ám a szó eredetileg nem ebben az értelemben keletkezett. A szó eredete a középkorban keresendő, amikor még a földek nagy része közösségi tulajdonban volt. A közösségi földek használatát a település lakói között osztották fel, és ezeket a területeket „dűlőnek” nevezték.
A „dűlő” szó eredete valószínűleg a német nyelvből származik, ahol a „teil” szó hasonló jelentéssel bír. A középkori magyar nyelvben a „teil” szó helyett a „dűl” kifejezést használták, amelynek jelentése rész, darab volt. Ez a szó az idők folyamán átalakult a mai „dűlő” szóvá, amely ma már elsősorban a szőlő- és gyümölcsültetvényeket jelölő területekre utal.
A „dűlő” szó eredete tehát a középkorban keresendő, amikor még a földek nagy része közösségi tulajdonban volt, és azokat a település lakói között osztották fel. A szó eredetének megértése segít abban, hogy jobban megértsük a magyar földhasználat történetét és a közösségi életmódot, amely a középkorban még jellemző volt.
Jelentés különböző szótárakban
A dűlő szó jelentése a különböző szótárakban eltérő lehet, attól függően, hogy milyen értelemben használják. Általában a dűlő kifejezés az agrárgazdaságban használatos, és olyan földterületet jelöl, amelyet egy vagy több gazda művel. A dűlők általában kisebb méretűek, mint a nagyobb földterületek, és az egyes dűlők neve általában a tulajdonosukról vagy a helyszínről kapta a nevét.
A dűlő szó azonban más értelmekben is használatos lehet. Például a sportban a dűlő a teniszpályának az a része, amely a hálóval szemben található, és ahol a játékosok szerválnak és visszajátszanak. Ezenkívül a dűlő szó használatos a szőlőtermesztésben is, ahol a dűlők a szőlőültetvények egy-egy részét jelentik.
A dűlő szó jelentése tehát változatos és kontextusfüggő lehet, és az adott szakmai területen belül eltérő értelmet kap. Azonban az agrárgazdaságban a dűlő szó egyértelműen a földterületet jelenti, amelyet egy gazda művel.
Asszociációk
- Szőlőültetvény.
- Borászat.
- Szőlőszüret.
- Hegyoldal.
- Termőföld.
- Gazdálkodás.
- Falusi élet.
- Tájvédelem.
- Helyi termékek.
- Szüreti mulatság.
- Szőlőprés.
- Hordók.
- Boros pohár.
- Szőlőfürt.
- Szőlőskert.
Szinonimák
- terület.
- parcella.
- szőlőhegy.
- szántóföld.
- rét.
- mező.
- erdő.
- pusztaság.
- tájegység.
- vidék.
Példamondatok
- A szőlőültetvények között sétálva, gyönyörű dűlőkön haladtunk át.
- A borászatban minden évben nagy figyelmet fordítanak a dűlők gondozására és művelésére.
- A dűlőkben gazdag vidék a borászok kedvenc területe, ahol a legjobb borokat lehet előállítani.
- A falu határában húzódó dűlőkben szép panorámát nyújt a környék.
- A dűlőkben dolgozó emberek kemény munkát végeznek, hogy a szőlők minél jobb minőségű termést hozzanak.