Ékesség szó jelentése

Az „ékesség” szó egy olyan kifejezés, amelynek jelentése általában a díszítésre, a gazdagságra, a bőségre vagy a túlzásra utal. A szó használata gyakran kapcsolódik a nyelvi eszközök, mint például a hasonlatok, a metaforák vagy az alliterációk használatához, hogy kiemeljék az író vagy beszélő által kifejezett gondolatokat. Az „ékesség” szó jelentése azonban változó lehet a különböző nyelvi és kulturális hagyományokban, és az idők folyamán is változhat. Ez a cikk bemutatja az „ékesség” szó jelentését és használatát a nyelvészetben és a kultúrában.

Lexikológia

Az ékesség szó jelentése az, hogy valami díszítő vagy értéknövelő elem. Az ékesség lehet fizikai tárgy, mint például egy ékszer vagy egy dísztárgy, de lehet absztrakt fogalom is, mint például a szépség vagy az elegancia. Az ékesség az emberek életében fontos szerepet játszik, hiszen a díszítő elemekkel és az értéknövelő megoldásokkal feldobhatjuk mindennapjainkat. Az ékesség a művészetekben is fontos szerepet játszik, hiszen a művészeti alkotások célja többek között az, hogy széppé és értékessé tegyék a világot. Az ékesség tehát egy olyan fogalom, amely a díszítő elemekre és az értéknövelő megoldásokra utal, és fontos szerepet játszik az emberek életében és a művészetekben egyaránt.

Etimológia

Az „ékesség” szó eredete a középkori francia „esces” szóból származik, amelynek jelentése „gazdag, díszes”. Ez a szó egy idő után átalakult a „escesse” formába, majd az „escesse” szó végül az „ékes” szóvá vált. Az „ékes” szó jelentése „díszes, szép” volt, és ebből alakult ki az „ékesség” szó, amelynek jelentése „dísz, szépség”. A szó eredeti jelentése tehát gazdagságra és díszességre utalt, és az idők folyamán a jelentése átalakult a szépség és a díszítés fogalmává. Az „ékesség” szó ma már inkább a nyelv és a beszéd díszítésére utal, és a szóhasználatunkban gyakran használjuk az írásművészet, a poétika és a retorika területén is.

Jelentés különböző szótárakban

Az „ékesség” szó jelentése különböző szótárakban változó lehet. Általánosságban a szó a díszítő elemekre, a gazdagságra és a pompára utal. A magyar nyelvű szótárakban általában a szépségre, a díszítésre, a gazdagságra, a ragyogásra, a fényességre és a pompára vonatkozó jelentései szerepelnek. Azonban az „ékesség” szó használata az irodalmi nyelvben és a művészetekben nagyon változatos lehet, és gyakran utalhat a szépségre, az eleganciára, az érzékenységre és a kifinomultságra is. Az „ékesség” szó tehát többféle jelentéssel is rendelkezhet, és a kontextustól függően változhat a pontos jelentése.

Asszociációk

• Ékszerek.
• Díszítés.
• Szépség.
• Elegancia.
• Gazdagság.
• Csillogás.
• Ragyogás.
• Tündöklés.
• Arany.
• Gyémánt.
• Kincs.
• Érték.
• Fényűzés.
• Divat.
• Stílus.

Szinonimák

• Dísz.
• Ékesség.
• Ékszer.
• Ékítés.
• Ékességdarab.
• Ékesítés.
• Ékességfokozat.
• Ékességjel.
• Ékességkövek.
• Ékességpárna.
• Ékességpont.
• Ékességsor.
• Ékességteknő.
• Ékességvonal.
• Ékességzet.
• Ékességző.
• Ékítmény.
• Ékszertárgy.
• Építészeti ékesség.
• Fényes ékesség.
• Kézműves ékesség.
• Kulturális ékesség.
• Művészeti ékesség.
• Természeti ékesség.
• Ünnepi ékesség.

Példamondatok

1. Az ékesség a királyi koronán csillogott.
2. Az ékszerek a menyasszony szépségét emelték ki.
3. A palota falait ékességként díszítették a freskók.
4. Az ünneplők ruházata ékességekkel volt tele.
5. Az ékességek között a gyöngyök és a drágakövek voltak a legértékesebbek.