Az „elégikus” szó jelentése sokak számára ismeretlen lehet, pedig gyakran használják az irodalomban és a művészetekben. Ez a szó eredetileg a görög tragédiákból származik, és az elégia műfaját jelöli, amely a gyász és veszteség kifejezésére szolgál. Az „elégikus” szó azonban ma már általánosan használt jelző, amelyet bármilyen szomorú, melankolikus vagy lehangoló hangulatra használnak. Ebben a cikkben a „elégikus” szó eredetét, jelentését és használatát vizsgáljuk meg részletesebben.
Lexikológia
Az elégia az irodalom egyik műfaja, amelyben a szerző gyakran búcsút vesz valamitől, legyen az egy személy, egy időszak vagy egy helyszín. Az elégia gyakran szomorú és fájdalmas hangulatot közvetít, és gyakran használják a veszteségek, a halál vagy a változások kifejezésére. Az elégikus szó pedig az elégiahoz kapcsolódik, és gyakran használják a szomorú, fájdalmas vagy búcsúzó hangulat kifejezésére. Az elégikus szó használata általában a hangulatot vagy az érzelmeket írja le, amelyeket az olvasó vagy a hallgató az elégia olvasása vagy hallgatása során érezhet. Az elégikus szó használata általában a gyász, a veszteség vagy a bánat kifejezésére utal, és gyakran használják az irodalmi művek elemzésekor.
Etimológia
Az „elégikus” szó eredete a görög mitológiához köthető. Az „elégia” eredetileg egy olyan dal volt, amelyet az elhunytak tiszteletére énekeltek a görögök. Az elégikus költészet pedig ebből a dalból fejlődött ki, amelyet gyászos hangulatban írtak és előadtak az elhunytak emlékére. Az elégiai költészet egyik legismertebb alakja Simonidesz volt, aki a perzsa háborúk hőseit megemlékezve írt elégikus költeményeket. Az „elégikus” szó jelentése azóta is a gyász és a bánat kifejezésére használatos, leginkább a költészetben.
Jelentés különböző szótárakban
Az elégikus szó gyakran előfordul a művészeti és irodalmi körökben, de sokan nem ismerik annak jelentését. A különböző szótárakban az elégikus szót általában a bánat, a szomorúság és a veszteség kifejezésére használják. Az elégia eredetileg egy olyan ókori görög költői műfaj volt, amelyben a költő gyászolja valaki vagy valami elvesztését. Az elégikus szó azóta általánosabb jelentéssel bír, és használják a szomorúság, a bánat és a veszteség kifejezésére, leggyakrabban a költészetben és az irodalomban. Az elégikus szó egyfajta érzelmi állapotra utal, amelyet az ember akkor érez, amikor valami fontosat veszít el az életében.
Asszociációk
szomorúság, melankólia, bánat, veszteség, emlékezés, elhunyt, gyász, érzékenység, lírai, szentimentális, visszatekintés, nosztalgia, romantika, életfájdalom, elmúlás, múltidézés, idő múlása.
Szinonimák
- búskomor.
- szomorú.
- melankolikus.
- lírai.
- szentimentális.
- érzelmes.
- szívbemarkoló.
- fájdalmas.
- nosztalgikus.
- romantikus.
Példamondatok
- Az elégikus hangulatú vers megrendítően szép volt.
- Az elégikus zenére könnyekben tört ki a hallgatóság.
- Az elégikus hangulatú film végigkísérte az érzékeny lelkű nézőket.
- Az elégikus hangvételű beszéd megdöbbentette a hallgatóságot.
- Az elégikus stílusú könyv szomorúan emlékeztetett a múlt eseményeire.