Elmeháborodott szó jelentése

Az „elmeháborodott” kifejezés gyakran hallható az emberek beszédében, de vajon tudjuk-e, hogy pontosan mit jelent? A szó sokak számára negatív konnotációval bír, azonban valójában egy komoly pszichológiai állapotra utal. A cikkben bemutatjuk, hogy mit jelent pontosan az „elmeháborodott” szó, melyek a tünetei és hogyan kezelhető ez a betegség.

Lexikológia

Az elmeháborodott szó kifejezés a mentális betegségek széles skáláját takarja, amelyek közül sok súlyos, hosszú távú ellátást igényel. Az elmeháborodottság olyan állapot, amelyben az egyén elveszíti a kapcsolatot a valósággal, és olyan viselkedést mutat, amely az átlagos normáktól eltér. Az elmeháborodottság tünetei közé tartozik az önmagával vagy másokkal szembeni agresszivitás, a hallucinációk, a paranoia és a szokatlan viselkedés. Az elmeháborodottság kiváltó okai közé tartozik a genetikai hajlam, az agyi sérülések, a kábítószer-fogyasztás, a stressz és az érzelmi zavarok. Az elmeháborodottság kezelése általában magában foglalja a gyógyszeres terápiát, a pszichoterápiát és az életmódváltoztatásokat. Az elmeháborodottság azonban továbbra is tabutéma, és az emberek gyakran szégyellik vagy félnek beszélni róla. Fontos, hogy a társadalom megértsék és támogassák azokat, akik az elmeháborodottsággal küzdenek, és hogy segítséget nyújtsanak nekik a gyógyulásban.

Etimológia

Az „elmeháborodott” szó eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. A középkorban az emberek még kevésbé értették az elmét és a mentális betegségeket, így az ilyen állapotban lévő embereket gyakran „őrültnek” vagy „hóbortosnak” nevezték. Az „elmeháborodott” kifejezés először a 16. században bukkant fel, és a szó szerinti jelentése az volt, hogy az illető személy „kiszabadult az elméjéből”. Az „elmeháborodott” kifejezés azonban nem minden nyelvben ugyanazt jelenti. Például a németben a „verrückt” szó jelenti ugyanezt, míg a francia „fou” szó inkább a „bolond” fogalmát hordozza magában. Az „elmeháborodott” szó manapság is használatos, bár egyre inkább elavuló kifejezésnek számít a modern, mentális egészséget tiszteletben tartó társadalmakban.

Jelentés különböző szótárakban

Az „elmeháborodott” szó különböző szótárakban eltérő definíciót kap. Általánosan elfogadott jelentése, hogy valaki teljesen elveszti az értelmét, az ésszerűség határait átlépve cselekszik. A szó negatív, illetve sértő jelentése miatt azonban egyre inkább kerüljük használatát, helyette inkább az „elmebeteg” vagy „mentálisan beteg” kifejezéseket használjuk. Az „elmeháborodott” szó gyakran előfordul irodalmi művekben vagy régebbi szövegekben, de a modern nyelvhasználatban már nem igazán elfogadott. Az egyébként sem kívánatos szóhasználat mellett a mentális betegségekkel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek ellen is küzdünk, így fontos, hogy a szóhasználatunk is tükrözze ezt a szemléletet.

Asszociációk

• Düh.
• Harag.
• Idegeskedés.
• Felháborodás.
• Feszültség.
• Aggódás.
• Izgalom.
• Lázadás.
• Forrongás.
• Vihar.
• Szélvihar.
• Zivatar.
• Rémület.
• Félelem.
• Káosz.
• Zűrzavar.
• Botrány.
• Konfliktus.
• Ellentét.
• Összetűzés.

Szinonimák

• dühös.
• mérges.
• haragos.
• felháborodott.
• ingerült.
• ideges.
• felhevült.
• lázadozó.
• lángoló.
• indulatos.
• buzgó.
• rajongó.
• szenvedélyes.
• heves.
• lobogó.
• zaklatott.
• izgatott.
• lázban égő.
• érzelgős.
• forrófejű.

Példamondatok

1. Az elmeháborodott férfi üvöltözött az utcán.
2. Az elmeháborodott nő vadul hadonászott a kezével.
3. Az elmeháborodott beteg elszabadult az intézményből.
4. Az elmeháborodott állatok vadul rohangáltak a mezőn.
5. Az elmeháborodott gyerek összetörte az egész szobát.
6. Az elmeháborodott színész teljesen beleélte magát a szerepébe.
7. Az elmeháborodott autós végigszáguldott a piros lámpán.
8. Az elmeháborodott diák folyton kihívta a tanárt.
9. Az elmeháborodott politikus folyamatosan hazudott a sajtónak.
10. Az elmeháborodott munkatársak összevesztek a munkahelyen.