A „halleluja” szó mindenki számára ismerős, de vajon tudjuk-e, mit is jelent valójában? Ez a szó a vallásos szövegekben gyakran felbukkan, de az elmúlt években az ismert zenei előadók is előszeretettel használják daljaikban. A cikkünkben bemutatjuk a „halleluja” szó eredetét és jelentését, valamint azt, hogy milyen szerepet tölt be a vallásos és a világi kultúrában.
Lexikológia
A halleluja szó eredete héber nyelvű, és a „dicsérjük az Urat” kifejezésből származik. A zsidó vallásban a halleluja szó a szentírásokban szereplő énekek és zsoltárok végén szokott elhangozni, mint egyfajta dicséret az Istennek. A keresztény vallásban is használatos ez a szó, és a liturgiában gyakran hallhatjuk a halleluja éneket, amely az ünnepek és ünnepi szertartások része. A halleluja szó az öröm, a dicsőség és a hálás szív kifejezése, amelyet az emberek Istennek adnak. A szó használata azonban nem korlátozódik vallási énekekre, hanem az általános nyelvhasználatban is gyakran előfordul, amikor valaki valamilyen pozitív vagy örömteli dologra reagálva mondja: „Halleluja!”.
Etimológia
A „halleluja” kifejezés az egyik legismertebb szó az egész világon, amelyet az emberek gyakran használnak a vallási énekekben, imádságokban és liturgiákban. Azonban kevesen tudják, hogy ennek a szónak a története évszázadokra nyúlik vissza.
Az „halleluja” eredetileg héber szó, amelynek jelentése „dicsérjétek az Urat” vagy „dicsérjétek Istent”. A szó először a Zsoltárok könyvében jelenik meg, amely a zsidó vallás egyik alapvető szentírása. A Zsoltárok könyvének több helyén is találkozhatunk az „halleluja” szóval, amelyet a zsidó vallásban az ünnepek és az imádságok alatt használnak.
Az „halleluja” szó azonban nem csak a zsidó vallásban, hanem a keresztény vallásban is elterjedt. A keresztények a szót az Újszövetségben is használják, és az ószövetségi eredetén túl a krisztusi üzenetben is fontos szerepet kap.
Az „halleluja” szó ma már szinte minden vallási éneklésben és imádságban megtalálható, és az emberek számára a hit és az imádság kifejezéseként szolgál. A szó eredete és története azonban mindig is az ősi vallások és szentírások gazdag hagyományait és kultúráját tükrözte.
Jelentés különböző szótárakban
A „halleluja” szó egy héber eredetű vallási kifejezés, amelynek jelentése „dicsérjétek az Urat” vagy „áldjátok az Urat”. A szó először a Bibliában jelenik meg, és a zsidó és keresztény vallásokban gyakran használják imádságokban, énekekben és liturgiákban.
A szó jelentése és használata azonban nem korlátozódik csak a vallásra. A modern nyelvhasználatban a „halleluja” szót gyakran használják átvitt értelemben is, hogy kifejezzék az örömöt, a boldogságot, az elismerést vagy a megkönnyebbülést.
A különböző szótárakban a „halleluja” szó jelentése általában hasonló, de kis eltérésekkel lehet megfogalmazva. Például a Merriam-Webster szótárban a „halleluja” szót „dicsőítésnek vagy hálának kifejezésére használt szó” -ként határozzák meg, míg a Cambridge Dictionary azt írja, hogy ez az „áldást jelentő szó, amelyet keresztények és zsidók használnak az Isten dicséretére”.
Összességében a „halleluja” szó jelentése és használata gazdag és sokrétű, és az évszázadok során számos kulturális és vallási kontextusban felhasználták.
Asszociációk
- vallás.
- zene.
- öröm.
- ünneplés.
- imádság.
- isten.
- templom.
- kórus.
- szent.
- boldogság.
Szinonimák
- Áldott legyen!.
- Dicső légy!.
- Ámen!.
- Üdvözlégy!.
- Hozsánna!.
- Hallelujah!.
- Dicsérjük Istent!.
- Áldás és dicsőség!.
- Áldott legyen az Úr!.
- Csak az Úré a dicsőség!.
Példamondatok
- A templomban a kórus énekelte a „Halleluja” dalt.
- A pap áldást mondott, majd a hívek együtt mondták a „Halleluja” szót.
- A koncerten a zenekar előadta a „Halleluja” című slágert.
- Az esküvői szertartáson a pár kicserélte a gyűrűket, majd a vendégek együtt énekelték a „Halleluja” dalt.
- Az énekesnő hangja olyan tiszta volt, hogy az emberek könnyekig hatódva hallgatták a „Halleluja” dalát.