A harmónium egy olyan hangszertípus, amelyet a 19. században fejlesztettek ki, és azóta is népszerű a világ számos részén. A szó eredete a görög „harmonia” szóból származik, ami az összhangot, az egyetértést jelenti. A cikkben bemutatjuk a harmónium történetét, felépítését és használatát, valamint a hangszernév eredetét és jelentését is részletesen kifejtjük.
Lexikológia
A harmónium egy olyan billentyűs hangszer, amelyet általában az indiai klasszikus zenében használnak. A hangszer két részből áll: a dobozból és a billentyűzetből. A dobozban található egy lélegzős zsinór, amelyet a játékos lábával mozgat, és ezáltal levegőt fúj a dobozba. A billentyűzet pedig a hangok kibocsátásáért felelős.
A harmónium hangja harmonikus, azaz tiszta és gazdag a részhangokban. Ez azt jelenti, hogy a hangok alapjai mellett a hangok harmadik, ötödik és hetedik részhangjai is hallhatóak. Ez a hangzás adja a hangszerek jellegzetes, vibráló hangját, amely nagyon fontos az indiai zenei hagyományban.
A harmóniumot általában a kirtan énekléshez használják, amely egy olyan vallási énekstílus, amelyet az indiai bhakti mozgalomban használnak. A játékosok a hangszert a lábukkal járják, és így a zenekarban szabadon mozoghatnak, miközben játszanak. A harmónium az indiai zenei hagyományok egyik legfontosabb hangszere, és nélkülözhetetlen az indiai zenei kultúra számára.
Etimológia
A „harmónium” szó eredete többnyire a görög „harmonia” szóból származik, ami a zenei hangok összhangjára utal. Azonban a harmónium valószínűleg nem a görögök találmánya volt, hanem az indiai származású harmoniumból fejlődött ki. Az indiai harmoniumot a brit gyarmatosítók hozták be Európába a 19. században, és a népszerűsége hamar elterjedt. A szó eredete tehát valószínűleg a görög szóból származik, de a hangszer maga indiai eredetű. A harmónium ma is népszerű hangszer, különösen az indiai zenei kultúrában, de számos más zenei stílusban is használják.
Jelentés különböző szótárakban
A harmónium szó jelentése a különböző szótárakban meglehetősen hasonló. Általánosságban elmondható, hogy a hangszert az akkordok és azok harmóniáinak kialakítására használják. A magyar nyelvű szótárakban a harmóniumot „billentyűs hangszer, amelynek hangszíne a levegő áramlásával szabályozható, és amelyet akkordok kíséretére használnak” vagy „egyfajta orgona” néven említik. Az angol nyelvű szótárakban a harmóniumot „reed organ” vagy „pump organ” néven ismerik, és általában az akkordok létrehozására és a vallási zene kíséretére használják. A francia nyelvű szótárakban a harmóniumot „harmonium” néven említik, és általában a klasszikus zenében használják. Bár a harmónium szó jelentése kissé eltérő lehet a különböző nyelveken és szótárakban, az alapvető funkciója és használata általában azonos marad.
Asszociációk
- zene.
- indiai kultúra.
- billentyűs hangszerek.
- légzés.
- vallásos énekek.
- szivárványos színű.
- fúvós hangszerek.
- bőgő.
- belső rezonancia.
- meditatív zene.
Szinonimák
- Légzésorgona.
- Síporgona.
- Orgonka.
- Zongoraharmonika.
- Zongorium.
- Zongorónika.
- Légzési orgona.
- Síp-orgona.
- Légzéshangszóró.
Példamondatok
- Az indiai zenei előadásokon gyakran használnak harmóniumot.
- Édesanyám mindig játszott a harmóniumon, amikor gyerekek voltunk.
- A kórusban a harmónium adta az alapot a dallamoknak.
- Amikor elkezdtem zenélni, a harmónium volt az első hangszerem.
- A harmónium hangjai olyan varázslatosak, hogy az ember könnyen elveszíti magát a zene világában.