A „kolerikus” szó gyakran használt kifejezés az emberek személyiségjegyeinek leírására. A kifejezés eredete a görög „kholera” szóból származik, ami az epehólyagot jelenti. A kolerikus személyiségjegyeket az erős akarat, a határozottság és az agresszivitás jellemzi. Az ilyen emberek gyakran nagyon céltudatosak és határozottak, de hajlamosak lehetnek gyorsan felbosszantódni és dühöngeni. A kolerikus személyiségjegyek megértése segíthet abban, hogy jobban megértsük az emberek viselkedését és reakcióit.
Lexikológia
A kolerikus szó a görög „kholéra” szóból származik, ami sárgalázat jelent. A középkorban azt hitték, hogy a sárgalázat okozza az erős temperamentumot és a haragos viselkedést. A kolerikus emberek általában nagyon szenvedélyesek, erős akaraterővel rendelkeznek és gyakran indulatosak. Az ilyen típusú személyek hajlamosak az agresszív viselkedésre és a dühkitörésekre, és általában nem tudják megállítani magukat, ha egyszer felindulnak. A kolerikus személyiségtípus általában nagyon határozott és céltudatos, de gyakran hiányzik belőlük a türelem és a megértés. A kolerikus viselkedés megnyilvánulhat az érzelmi reakciókban, a testbeszédben és a kommunikációban is. Az ilyen típusú embereknek azonban fontos megérteniük, hogy az indulatok kezelése és a megfelelő kommunikáció kulcsfontosságú a sikeres kapcsolatok és a boldog élet szempontjából.
Etimológia
A „kolerikus” szó eredete a görög „kholera” szóból származik, ami sárgás-zöldes epefolyadékot jelent. Az ókori görögök úgy hitték, hogy az epefolyadék színétől függően különböző személyiségtípusokat lehet megkülönböztetni. A sárgás-zöldes epefolyadékkal rendelkező embereket „kolerikusnak” nevezték el, akiket jellemez az erős akarat, az agresszivitás és az indulatosság. A kolerikus személyiség a középkorban ismét felbukkant, amikor a négy temperamentumelméletet fejlesztették ki, amely szerint az emberek négy típusba sorolhatóak: kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankolikus. A kolerikus személyiséget azóta is gyakran használják a személyiségjellemzésre, és a szó eredete és története továbbra is érdekes kutatási területet jelent a nyelvészek és a pszichológusok számára.
Jelentés különböző szótárakban
A kolerikus szó jelentése a különböző szótárakban általában azonos vagy hasonló. A legtöbb szótár szerint a kolerikus jelző olyan személyre utal, aki nagyon heves, indulatos és könnyen felbosszantja magát. A kolerikus ember gyorsan haragudik, és gyakran rosszul kezeli azokat, akik nem értenek vele egyet vagy nem követik az utasításait. A kolerikus személyiségjegyek gyakran a stressz és a szorongás következtében alakulnak ki, és az érzelmi instabilitás miatt a kapcsolatokat is nehezebb fenntartani velük. Azonban a kolerikus embereknek is megvan a pozitív oldala: határozottak, céltudatosak és elszántak, és ha jól tudják kezelni az indulataikat, akkor nagyon sikeresek lehetnek az életben.
Asszociációk
düh, harag, temperamentumos, ingerlékeny, robbanékony, agresszív, lobbanékony, indulatos, szeszélyes, heves, erőszakos, bosszúszomjas, gyors indulat, szenvedélyes, türelmetlen, könnyen felhúzható.
Szinonimák
- indulatos.
- lobbanékony.
- haragos.
- dühös.
- ingerlékeny.
- hirtelen haragú.
- heves.
- szeszélyes.
- érzelmes.
- temperamentumos.
- ideges.
- zaklatott.
Példamondatok
- Az apám nagyon kolerikus, mindig haragszik valamin.
- A kolerikus emberek gyakran robbannékonyak és nehezen kezelhetők.
- Az új főnökünk nagyon kolerikus, mindig kiabál a dolgozókkal.
- A kolerikus személyiségtípusra jellemző, hogy könnyen elveszti az önuralmát.
- A kolerikus viselkedési minta sokszor okoz konfliktusokat a munkahelyen vagy a családban.