A „biankó” szó egy olyan kifejezés, amelyet a magyar nyelvben kevesen ismernek. Azonban azok számára, akik ismerik, az egyértelműen jelentőséggel bír. Ez a cikk arra törekszik, hogy bemutassa a „biankó” szó jelentését és felhasználását a mindennapi életben.
Lexikológia
A biankó szó eredetileg olasz nyelvből származik, és azt jelenti, hogy „fehér”. A nyomdai és irodalmi szaknyelvben azonban más jelentéssel bír. A biankó ugyanis egy olyan lapot jelöl, amely nincs nyomtatva vagy írva, azaz üres.
Ez a fogalom gyakran előfordul a könyvkiadásban, ahol a szerzőknek és a kiadóknak lehetőségük van arra, hogy a könyvükben szereplő oldalakat biankó lapokkal töltsék fel. Ez lehetőséget ad a könyvnek arra, hogy könnyebben olvasható legyen, és a szöveg ne legyen zsúfolt vagy nehezen érthető.
A biankó lapokat azonban nem csak a könyvkiadásban használják. Gyakran előfordulnak az irodalomtörténeti kutatásokban is, ahol a szakértők a régi iratokat és dokumentumokat tanulmányozzák. A biankó lapok itt lehetővé teszik számukra, hogy a hiányzó információkra következtetéseket vonjanak le, és így teljesebb képet alkossanak az adott időszakról vagy történelmi eseményről.
Összességében a biankó szó tehát egy olyan lapot jelöl, amely üres, és lehetőséget ad a szöveg könnyebb olvashatóságára vagy a hiányzó információk pótlására.
Etimológia
A „biankó” szó eredete érdekes és sokrétű. A legtöbb forrás szerint a szó az olasz „bianco” szóból ered, ami annyit jelent, hogy „fehér”. A szó azonban nemcsak az olasz nyelvből került át a magyarba, hanem a cigány nyelvből is, ahol „bajánko” formában használták. A cigány nyelvben a szó jelentése „szerencse”, „jó szerencse” vagy „jó szerencsét kívánok”.
A „biankó” szó magyar nyelvbe való bekerülése azonban nem csak a cigány nyelvvel és az olasz nyelvvel áll kapcsolatban. A szó ugyanis a XIX. században jelent meg először a magyar nyelvben, és az akkori időkben a szó jelentése „jó szerencse” volt. A szó használata azóta is fennmaradt, és ma már nem csak a jó szerencsére utal, hanem arra is, hogy valaki valamit szerencsésen, ügyesen vagy zökkenőmentesen hajtott végre.
Összességében tehát elmondható, hogy a „biankó” szó eredete és jelentése több forrásból ered, és a szó használata az évek során változott és bővült. Ma már a magyar nyelv egyik szokatlan és színes kifejezése, amelyet számos helyzetben használhatunk.
Jelentés különböző szótárakban
A biankó szó egy olasz eredetű kifejezés, amelynek jelentése „fehér” vagy „üres”. A különböző szótárakban eltérő módon definiálják ezt a szót. Például az Oxford Dictionary szerint a biankó egy üres űrlap vagy dokumentum, amelyet még ki kell tölteni. A Merriam-Webster szótára szerint pedig a biankó egy olyan csekk vagy pénzjegy, amelyen nincs kitöltve a befizetendő összeg. A Cambridge Dictionary pedig azt mondja, hogy a biankó egy olyan papír vagy dokumentum, amely nem tartalmaz semmilyen információt vagy adatot. Összességében a biankó szó jelentése tehát az üres, kitöltetlen vagy információ nélküli dolgokra utal.
Asszociációk
- Fehér.
- Tiszta.
- Karácsony.
- Hóember.
- Hópelyhek.
- Fagy.
- Hideg.
- Jeges.
- Havazás.
Szinonimák
- fehér.
- hófehér.
- fehérke.
- fehérített.
- fehérre festett.
- fehérkezű.
- fehérarany.
- fehérjével gazdagított.
- fehérlő.
- fehérítő.
- fehérvérű.
- fehérség.
- fehérlik.
- fehérnemű.
- fehérpapír.
- fehérpor.
- fehérítőszer.
- fehérítőanyag.
- fehérjeforrás.
- fehérítőcsoda.
Példamondatok
- A kisvárosban mindenki ismeri Biankót, aki mindig vidám és segítőkész.
- Biankó nagyon ügyes a kézimunkákban, gyönyörű horgolt takarókat készít.
- Az étteremben Biankó a legjobb szakács, minden ételét imádják az emberek.
- A parkban Biankó sétál a kutyájával, aki mindig engedelmesen követi őt.
- A fiatal lány, Biankó, az édesanyjával él a kis házban a faluban.