A bukolikus szó a görög búkolosz szóból ered, ami a pásztorkodásra utal. A jelentése tehát az ősi görög idők óta a természetes, vidéki életmódhoz kapcsolódik. A bukolikus kifejezést gyakran alkalmazzák a művészetben, ahol a természet, az idilli vidéki élet és a pásztorkodás ihleti a művészeket. Ebben a cikkben bemutatjuk a bukolikus szó jelentését, eredetét és használatát a mai nyelvhasználatban.
Lexikológia
A bukolikus szó jelentése a görög „bukolikos” szóból ered, ami pásztorkodó, mezőgazdasági munkát végző embert jelent. A bukolikus kifejezés tehát a természettel, a vidéki élettel és az egyszerű, idilli életmóddal kapcsolatos. A bukolikus hangulatot általában idilli, nyugodt, békés és romantikus érzelmekkel társítják. A bukolikus irodalmi művekben gyakran megjelennek a természeti elemek, a vidéki életmód, a pásztorok, a juhok, a folyók és a mezők. A bukolikus stílus megjelenhet irodalmi művekben, festményeken, zeneművekben és egyéb művészeti alkotásokban. A bukolikus hangulatot általában a nyugalom és a harmónia jellemzi, és az emberek gyakran keresik a természet közelségét, hogy elkerüljék a városi élet zaját és a stresszt.
Etimológia
A „bukolikus” szó eredete a görög „bukolikos” szóból származik, ami a „pásztori” vagy „mezei” életmódot jelenti. A szó eredetileg a görög irodalomban jelent meg, ahol a bukolikus költészet a pásztorkodó életmódhoz kapcsolódó témákról szólt.
A bukolikus szó használata később általánosabbá vált, és az életmódra vonatkozó jelentése eltűnt. Ma a bukolikus inkább a természettel, a vidéki élettel és a nyugalommal kapcsolatos érzéseket és hangulatokat jelenti. A bukolikus stílus a művészetben is megjelenik, például a festészetben, ahol a természet tájai és a vidéki élet ábrázolása jellemző.
Összességében a bukolikus szó eredete és jelentése az életmódhoz kapcsolódó témákból származik, és ma már inkább a természettel és a vidéki élettel kapcsolatos érzéseket és hangulatokat jelent.
Jelentés különböző szótárakban
A bukolikus szó gyökerei az ókori görög irodalomban találhatók meg, ahol a bukolikus költészet a pásztori életmódhoz kapcsolódó, természeti környezetben játszódó lírai műfajt jelölte. A szó jelentése azonban az évszázadok során változatosan alakult, így a különböző szótárakban is eltérő meghatározásokat találhatunk. A legtöbb szótár szerint a bukolikus jelző az idilli, vidéki életet, a természetközeli, egyszerű életmódot jelöli, melyet a művészetekben is megjelenő romantikus, lírai hangulat jellemzi. Azonban a szó használható a természetes, egyszerű, de mégis elegáns stílusra, vagy akár a természetes környezetet idéző díszítőelemekre is utalhat. Összességében a bukolikus szó jelentése tehát a természeti környezetet, a vidéki életet és a lírai, romantikus hangulatot öleli fel, és az évszázadok során számos kultúrában és művészeti ágban megjelenő fogalom lett.
Asszociációk
- Természet.
- Mezei virágok.
- Nyári naplementék.
- Mezei állatok.
- Pásztorok.
- Falusi élet.
- Vidék.
- Szabadság.
- Nyugalom.
- Idill.
- Zenészek.
- Táncolók.
- Szerelem.
- Romantika.
- Hangulat.
- Képzelet.
- Nyugodt élet.
- Békesség.
- Csend.
- Harmónia.
Szinonimák
- pásztori.
- idillikus.
- vidéki.
- falusi.
- természetes.
- pastoral.
- rustikus.
- természeti.
- bukolik.
- agrestiánus.
Példamondatok
- A bukolikus táj varázslatos szépsége mindenkit elbűvöl.
- Az én kedvenc költőm a bukolikus líra mestere, aki a természet szépségét énekli.
- A nyári esték bukolikus hangulata olyan, mintha az idő megállna.
- A festményen látható bukolikus jelenet az én otthonom falán díszeleg.
- A zenész bukolikus dallamai az én lelkemet is megérintik.