Az „engesztelhetetlen” szó egy olyan jelző, amely azokra az emberekre vagy helyzetekre utal, amelyekkel lehetetlen bármilyen megegyezésre jutni, és amelyekben az érzelmek és az álláspontok olyan mélyen gyökereznek, hogy azokat lehetetlen feloldani. Ez a szó gyakran használatos olyan konfliktusok leírására, amelyekben a felek szembeállása olyan erős, hogy bármilyen kísérlet a békülésre vagy a megegyezésre lehetetlennek tűnik. A következő cikkben jobban megismerhetjük ennek a szónak a jelentését és használatát.
Lexikológia
Az engesztelhetetlen szó jelentése a megbékélésre képtelen, kibékíthetetlen. Az olyan emberekről vagy helyzetekről használjuk, akik vagy amelyek nem hajlandóak megbocsátani vagy megbékélni másokkal. Az engesztelhetetlenség gyakran az erős érzelmek, sérelmek vagy sértések miatt alakul ki, és nehéz feloldani. Az engesztelhetetlen emberek általában makacsak és ragaszkodnak a saját igazukhoz, még akkor is, ha az árt másoknak vagy a kapcsolatoknak. Az engesztelhetetlenség azonban nemcsak az emberek közötti viszonyokban jelentkezhet, hanem például a politikai vagy gazdasági helyzetekben is, ahol a felek nem hajlandóak kompromisszumot kötni vagy megegyezni egymással. Az engesztelhetetlenség kezelése nehéz és hosszú folyamat, de az első lépés mindig a megértés és a nyitottság. Ha az emberek vagy a felek hajlandóak megérteni egymást, akkor lehetőség nyílik a megbékélésre és az engesztelésre.
Etimológia
Az „engesztelhetetlen” szó eredete a latin „inexpiabilis” kifejezésre vezethető vissza, amelynek jelentése „kiengesztelhetetlen” vagy „nem kárpótolható”. Ez a szó a középkori keresztény teológiában jelent meg, amelyben az „inexpiabilis bűn” olyan bűnt jelentett, amelyet nem lehetett megbocsátani, és amelynek következményei örökre megmaradtak. Az „engesztelhetetlen” szó használata azonban nem korlátozódik a vallási szférára, hanem általánosan használt kifejezéssé vált, amely azt jelenti, hogy valaki vagy valami nem hajlandó megbocsátani vagy megbékélni. Az „engesztelhetetlen” szó eredete tehát a vallási terminológiából ered, de ma már sokkal szélesebb körben használjuk, hogy leírjuk az emberek vagy dolgok viselkedését, amelyek nem hajlandóak engedni vagy megbocsátani.
Jelentés különböző szótárakban
Az „engesztelhetetlen” szó jelentése számos szótárban eltérően van megfogalmazva. Általánosságban azonban azt jelenti, hogy valaki vagy valami nem hajlandó megbékélni vagy megbocsátani valakinek vagy valaminek. A szó használata leginkább konfliktusok és ellentétek esetén jellemző, amikor az egyik fél nem hajlandó engedni a másiknak. Az „engesztelhetetlen” szó általában negatív jelentéssel bír, és azt sugallja, hogy az adott személy vagy dolog szigorú vagy keményen áll az adott helyzethez. Azonban fontos megjegyezni, hogy az „engesztelhetetlen” szó használata nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott személy vagy dolog nem képes megbocsátani vagy megbékélni, csupán azt, hogy jelenleg nem hajlandó erre.
Asszociációk
- Harag.
- Bűn.
- Megbocsáthatatlan.
- Végzetes.
- Elkerülhetetlen.
- Sorsdöntő.
- Megoldhatatlan.
- Elszigetelődés.
- Kirekesztettség.
- Magány.
- Háború.
- Vér.
- Bosszú.
- Kegyetlenség.
- Halál.
Szinonimák
- kiengesztelhetetlen.
- nem engedő.
- békülékeny.
- haragos.
- haragtartó.
- haragvó.
- keserű.
- makacs.
- nem jólindulatú.
- nem megbocsátó.
- nem megbékélő.
- nem kiegyező.
- nem könyörületes.
- nem lágy.
- nem megbékélő.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- nem megbocsátó.
- tiltakozó.
- visszautasító.
- zárkózott.
Példamondatok
- Az apja halála után az öccse és ő között engesztelhetetlen ellentét alakult ki.
- A két politikus között olyan engesztelhetetlen ellentét van, hogy már nem lehet reménykedni a béke megteremtésében.
- Az ügyvéd és a vádlott közötti engesztelhetetlen viszály miatt a tárgyalás hosszú évekig elhúzódott.
- A két rivális színész közötti engesztelhetetlen versengés miatt sosem játszottak együtt egy darabban.
- Az örökség miatt kirobbant engesztelhetetlen családi vita miatt a testvérek évekre eltávolodtak egymástól.