Az „esküdt” szó számos területen felmerülhet, legyen szó jogi, politikai vagy vallási kontextusról. Általánosságban azonban az esküdt szó jelentése egy olyan személy, aki hivatalosan megbízást kapott arra, hogy döntést hozzon egy adott ügyben vagy ügyben. Az esküdtszék tagjai például a bíróságon döntenek a vádlottak sorsáról, míg az esküdt polgárok a választási bizottságokban szavaznak a politikai kérdésekről. Az esküdt szó tehát fontos szerepet tölt be a társadalomban, és megértése elengedhetetlen a jogi és politikai folyamatok megértéséhez.
Lexikológia
Az esküdt szó jelentése az, hogy valaki esküt tesz valamire, vagy valakire. Az esküdt személy olyan személy, aki hivatalosan meghatározott feladatot lát el, és ennek során esküt tesz arra, hogy hűségesen és becsületesen fogja végezni a feladatát. Az esküdt lehet bíró, esküdtszék tagja, esküdt-tanú, esküdt ügyész vagy esküdt védő. Az esküdt feladata az, hogy az adott ügyben résztvevő felek bizalmát élvezze, és az igazság érvényesüléséhez hozzájáruljon. Az esküdtnek fontos szerepe van a bírósági eljárásokban, és felelőssége van az igazságosság és az objektivitás érvényesülése érdekében. Az esküdt szó eredete a középkori Franciaországba nyúlik vissza, ahol az esküdt személyeket a király nevezte ki, hogy bírósági ügyekben segítségére legyenek.
Etimológia
Az „esküdt” szó eredete az ófrancia „jurer” szóból származik, ami azt jelenti, hogy esküt tenni vagy esküdni valamire. Az ófrancia szó azonban a latin „jurare” szóból ered, ami szintén az eskütételt jelenti. Az „esküdt” szó magyar nyelvre való átvétele a középkorban történt, amikor a magyarok kapcsolatba kerültek a francia nyelvvel és kultúrával. Azóta a szó használata széles körben elterjedt Magyarországon, és a jogi rendszerben és a bíróságokon gyakran használják az esküdt tanúkra és az esküdt bírákra utalva. Az „esküdt” szó eredete tehát a középkori Franciaországig nyúlik vissza, és azóta is fontos szerepet játszik a jogi és bírói rendszerben.
Jelentés különböző szótárakban
Az esküdt szó jelentése nem egységesen definiált a különböző szótárakban. Általánosan elfogadott, hogy az esküdt egy olyan személy, aki esküvel fogadta, hogy igazságot tesz a bíróságon. Azonban a szó pontos jelentése eltérő lehet az egyes szótárakban.
A magyar nyelvű szótárakban az esküdt szót általában a bírósági esküdt, azaz az esküdtszék tagja jelentésben használják. Az esküdtszék az a bírósági testület, amelynek tagjai az ügyfelek jogait és kötelességeit értelmezik és érvényesítik. Az esküdt szó ebben az értelemben a bírósági eljárásokban jártas szakemberekre utal.
A középkori jogi szaknyelvben az esküdt szó a tanút jelentette. Az esküdt tanú olyan személy volt, aki esküvel fogadta, hogy igazat mond a bíróságon. Az ilyen tanúkat általában az esküdtszéknek kellett meghallgatnia a bűnügyekben.
A modern jogi szaknyelvben az esküdt szó általában a bírósági esküdt vagy az esküdtbíró jelentésben használatos. Az esküdtbíró olyan bíró, aki az esküdtszék vezetője, és az ügyeket az esküdtszék tagjaival együtt tárgyalja.
Összességében elmondható, hogy az esküdt szó jelentése változatos lehet a különböző szótárakban, de általánosságban az igazság és az elkötelezettség fogalmára utal.
Asszociációk
- Bíróság.
- Esküdtszék.
- Eskü.
- Igazság.
- Döntés.
- Felelősség.
- Választás.
- Hivatalos.
- Törvény.
- Bűnügy.
Szinonimák
- fogadalmas.
- megesküvő.
- esküjét tartó.
- esküdtetett.
- hűséges.
- elkötelezett.
- megfogadó.
- ígéretes.
- szavahihető.
- becsületes.
Példamondatok
- Az esküdt bírósági tagok eldöntötték az ügyet.
- Az esküdt tanú vallomása alapján került elő a bizonyíték.
- Az esküdt esküt tett arra, hogy igazat mond.
- Az esküdt esküdött fel a bíró által.
- Az esküdt tanúként szerepelt a perben.