A felkiáltójel az írásbeli kommunikációban gyakran használt írásjel, amely a mondat végén jelzi a kiáltást, az erős érzelmi töltést vagy a hangsúlyozást. A felkiáltójel használatának szabályai és jelentése azonban sokak számára nem teljesen világosak, ezért fontosabb megérteni annak jelentését és helyes alkalmazását. Ez a cikk bemutatja a felkiáltójel jelentését és használatának szabályait, hogy segítsen jobban megérteni ezt az írásjelent.
Lexikológia
A felkiáltójel az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb eszköze. A szó jelentése már önmagában is elég beszédes: egy mondat végén elhelyezett jel, amelynek célja kiemelni a mondat fontosságát, vagy éppen az érzelmi töltetet. A felkiáltójel használata lehetőséget ad arra, hogy a szövegben hangsúlyozzuk a fontos információkat, vagy éppen kiemeljük a szenvedélyes érzelmeket. A felkiáltójel azonban nem csak a mondat végén használható, hanem bármelyik szó vagy mondatrész után, amelyet kiemelni szeretnénk. Az írásmódunk határozza meg, hogy mennyire gyakran használjuk a felkiáltójelt, és milyen hatással van az üzenetünkre. A felkiáltójel használatával az üzenetünk hatékonyabbá, érthetőbbé és érdekesebbé válik.
Etimológia
A „felkiáltójel” szó eredete az ókori Rómáig nyúlik vissza. A latin „exclamare” szó jelentése „kiáltani” vagy „kiáltó hangot kiadni”. Az exclamationem rövidített változatából alakult ki a „exclamatio” szó, amelyet a középkori latinból vett át az angol nyelv. A „felkiáltójel” szó magyar fordítása a „felkiáltás” és a „jel” szavak összetételéből jött létre. A felkiáltójel a mondat végén vagy közepén használt írásjele, amely az érzelmek kifejezésére és a figyelemfelhívásra szolgál. A felkiáltójel gyakran használt írásjel a szövegekben és a kommunikációban, és fontos szerepet játszik az érzelmi hatások kifejezésében.
Jelentés különböző szótárakban
A felkiáltójel a nyelvünk egyik legfontosabb írásjele, amely érzelmeket, hangulatot és kifejezett szándékot közvetít a szövegben. A különböző szótárakban a felkiáltójel szó jelentése általában azonos: az írásjelet használjuk ahhoz, hogy kiemeljük a fontos mondatokat, vagy éppen felhívjuk a figyelmet valamire. A felkiáltójel azonban nem csak az írott szövegekben, hanem a beszédben is gyakran használt írásjel, amelynek hangos kiáltással vagy intonációval kell kísérnie a beszédet. Az írásjelet szinte minden nyelvben használják, és a szöveg értelmezése szempontjából kulcsfontosságú. A felkiáltójel használata azonban nemcsak az érzelmi töltet miatt fontos, hanem azért is, mert segít a mondatok érthetőségében és a kommunikáció hatékonyságában.
Asszociációk
- Szóvégi jel.
- Üzenetekben gyakran használjuk.
- Érzelmi kifejezőerő.
- Hangsúlyozás.
- Fontos információ.
- Figyelemfelhívás.
- Öröm, boldogság, izgalom kifejezése.
- Vészjelzés, riadalom.
- Felkiáltás, kiáltás, sikoly.
- Matematikában faktoriális jele.
Szinonimák
- felkiáltásjel.
- kikövetőjel.
- admirálisjel.
- admirálisságjel.
- admirálissegédi jel.
Példamondatok
- Az üzenet fontos volt, ezért a végére tettem egy felkiáltójelt!.
- „Segítség!” – kiáltottam felkiáltójellel a bajban lévő barátomnak.
- Az örömöm határtalan volt, így az üzenetemben többször is használtam a felkiáltójel szimbólumot!!!.
- „Nagyszerű hírek! A vizsgám sikerült!” – írtam a barátaimnak felkiáltójellel a végén.
- Az őszinte meglepettséget kifejezve írtam: „Tényleg?!?!” – a mondat végén egy nagy felkiáltójellel.