A „búskomor” szó egy olyan kifejezés, amelyet gyakran használunk, ha valaki szomorú, lehangolt vagy kedvetlen állapotban van. Azonban a szó jelentése ennél sokkal többet takar, és a történelem során számos értelmezést kapott. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a „búskomor” szó jelentését és eredetét, valamint azt, hogy hogyan alakult ki az értelmezése az évszázadok során.
Lexikológia
A búskomor szó egy olyan érzést fejez ki, amelyet nehéz pontosan meghatározni. Általában azonban azt jelenti, hogy valaki szomorú, lehangolt, kedvetlen és kissé magányos érzésű. A búskomor állapot sok okból adódhat, lehet az egy személyes veszteség, a családban vagy a baráti körben bekövetkezett változások, vagy akár a világban tapasztalható általános negatív hangulat. A búskomor állapot átmeneti lehet, de hosszabb időtartamú is, és szükséges lehet segítség kérni ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. Fontos megjegyezni, hogy a búskomor állapot teljesen normális reakció lehet az élet kihívásaira, és hogy az érzelmek kifejezése és megosztása segíthet a gyógyulásban.
Etimológia
A „búskomor” szó eredete érdekfeszítő történetet takar. A szó első felének eredete a „bús” szóra vezethető vissza, amely a középkori magyar nyelvben „szomorú, bánatos” jelentést hordozott. A „komor” szó eredete pedig a germán nyelvre vezethető vissza, ahol a „kummer” szó jelentése „bánat, szomorúság”.
A két szó összetételével jött létre a „búskomor” kifejezés, amely a szomorúság és a bánat erős, sötét érzetét hordozza magában. A szó használata azonban nem korlátozódik csak a magyar nyelvre, hanem a számos nyelvben használják ugyanazon értelemben.
A „búskomor” szó eredete tehát a magyar és a germán nyelv határán található, és a szomorúság, bánat erős érzését hordozza magában. A szó használata ma is széles körben elterjedt, és gyakran alkalmazzák az élet nehéz pillanatainak leírására.
Jelentés különböző szótárakban
A búskomor szó jelentése a különböző szótárakban hasonlóan fogalmazódik meg. Általában a szomorúságot, a levertséget, az elkeseredettséget és az általános rosszkedvet jelöli. A szó eredete a régi magyar nyelvben található, ahol a „bús” jelentése szintén szomorúságot, levertséget és bánatot jelölt. A „komor” szó pedig a szomorúság mellett a sötétséget és a borús időjárást is jelölheti. A búskomor szó tehát összegezve azt a levert, szomorú hangulatot jelenti, amelyben az ember magába fordul, és nehezen találja meg a kiutat a nehéz élethelyzetekből.
Asszociációk
- Szomorúság.
- Magány.
- Depresszió.
- Szomorkás hangulat.
- Sötétség.
- Csend.
- Melankólia.
- Lelki fájdalom.
- Bánat.
- Sírás.
- Elveszett érzés.
- Kétségbeesés.
- Reménytelenség.
- Depressziós zene.
- Szomorú dalok.
Szinonimák
- szomorú.
- lehangolt.
- levert.
- nyomott.
- lelombozott.
- kedvetlen.
- elkeseredett.
- depressziós.
- szánalmas.
- siralmas.
Példamondatok
- Az őszi időjárás miatt az emberek búskomorra váltak.
- Az elhunyt barátom emléke mindig búskomor hangulatba ejt.
- A szomorú zene mindig búskomor érzéseket vált ki belőlem.
- A magányos éjszakánk búskomor hangulatba hozott minket.
- Az elhagyatott ház búskomor hangulatot árasztott.