Felszólító szó jelentése

A felszólító szó egy olyan kifejezés, amelyet számos nyelvben használnak, hogy egy kívánságot, kérés vagy kötelezettséget kifejezhessenek. A felszólító szó jelentését és használatát részletesebben fogjuk kifejteni ebben a cikkben.

Lexikológia

A szó felszólító egy olyan nyelvi eszköz, amely arra szolgál, hogy a beszélő egy erőteljesebb kijelentést tegyen. Ez a nyelvi eszköz használata jelzi, hogy a beszélő követelő hangnemet állít fel, és valamilyen cselekedetet, tevékenységet igényel. A szó felszólító egy fokozott hatású kijelentés, amelyet általában akkor használnak, amikor valamit meg kell tennie, vagy amikor egy állítás követeléseként kell megfogalmazni. Például, ha valakinek azt mondjuk: „Tedd meg a dolgod!”, akkor ez egy felszólítás, amely arra következtethető, hogy a beszélőnek azonnali cselekedetre van szüksége.

Etimológia

A „felszólító” szó eredete szorosan kapcsolódik a nyelvtörténeti fejlődéshez. A szóalak a magyar nyelvben az 1800-as évek elején jelent meg először, és a „szólít” ige fokozásos formájából származik. A felszólító mód használata azonban jóval régebbre nyúlik vissza, hiszen már a középkori magyar nyelvben is létezett.

A felszólító mód célja, hogy a beszélő határozottan és hatékonyan kommunikáljon a hallgatóval. Ez a nyelvi forma általában parancsot, kérés, tanácsot vagy figyelmeztetést tartalmaz, és a beszélő szándékától függően lehet barátságos vagy szigorú hangvételű.

A felszólító mód használata a nyelvtanulás során is kiemelten fontos. A nyelvtanulóknak meg kell tanulniuk a helyes felszólító formákat, hogy hatékonyan tudjanak kommunikálni anyanyelvi beszélőkkel. A felszólító mód alkalmazása azonban nem csak a nyelvtanulásban, hanem a mindennapi életben is elengedhetetlen, hiszen segítségével hatékonyan tudunk kérni, parancsolni vagy tanácsot adni másoknak.

Jelentés különböző szótárakban

A felszólító szó olyan nyelvi eszköz, amely arra szolgál, hogy valakit cselekvésre, viselkedésre vagy gondolkodásra bírjunk. A szótárakban a felszólító szó jelentésének általában az „intézkedésre vagy cselekvésre ösztönző” vagy az „utasító, parancsoló” jelentése szerepel.

A magyar nyelvű szótárakban a felszólító szó kifejezései között szerepelnek például az „addig is”, „ne feledd”, „figyelj”, „mondjuk”, „gondoljuk csak”, „csináld”, „járj el”, „jöjjön”, „vegye figyelembe” stb.

Az angol nyelvű szótárakban a felszólító szó jelentései között szerepelnek az „order”, „command”, „instruct”, „direct”, „urge”, „encourage”, „advise”, „suggest”, „persuade” stb.

A felszólító szó használata a nyelvünkben mindennapos, és fontos szerepet játszik a kommunikációban. Azonban fontos, hogy a felszólító szavakat megfelelően használjuk, és ne használjuk visszaélésre vagy bántalmazásra.

Asszociációk

• Parancs.
• Kérés.
• Kötelezés.
• Felhívás.
• Intézkedés.
• Rendelkezés.
• Utasítás.
• Tanács.
• Figyelmeztetés.
• Ajánlás.
• Közlése.
• Előírás.
• Felszólítás.
• Instrukció.
• Javaslat.
• Megbízás.
• Riasztás.
• Szükségesség.
• Végrehajtás.

Szinonimák

parancsol, utasít, rendelkezik, követel, szólít, szólít fel.

Példamondatok

1. Kérem, ne dohányozzon itt!.
2. Légyszíves, hagyja abba az ordibálást!.
3. Menjen már haza, késő van!.
4. Ne hagyja itt a szemetet, vigye magával!.
5. Beszéljen hangosabban, nem hallom, amit mond!.
6. Ne féljen, kérdezzen bátran!.
7. Kérlek, ne lépj a füvön, mert károsítod!.
8. Ne felejtsd el, hogy holnap dolgozni kell!.
9. Ne szaladj úgy, mert elcsúszhatsz!.
10. Ne hagyja a kocsi ajtaját nyitva, mert bezáródik!.